Zomborka Márta - Forró Katalin szerk.: Tanulmányok a váci múzeum múltjából (A Tragor Ignác Múzeum Közleményei. Váci Könyvek 10. Pest Megyei Múzeumok Igazgatósága, Vác, 2007)

Jakus Lajos: A helytörténész Tragor Ignác

azaz pontosan számot ad anyagi erejéről. Azt hiszszük, hogy az összeírásokban rejlő nagy gazdaságtörténeti anyag önként rávitte volna a szerzőt, hogy tanulmányában ezt is feldolgozza, s így tegye szemléletessé a lakosság életét. De ha meg is engedjük a szerzőnek, hogy a gazdasági alapot figyelmen kívül hagyja, még mindig nem érthetünk egyet az anyag feldolgozásának módjával. Egyrészt nem kellett volna azt külön fejezetekben származási helye szerint (Országos Levéltár, anyakönyv stb.) ismertetni, másrészt az is csak külsőleges dolog, hogy valamely összeírás milyen kötésben van stb.,

23 amit mind jegyzetben lehet felemlíteni, hanem ehelyett az anyagot egységesen kellett volna feldolgoznia. A feldolgozás mikéntjére, hogy az ne legyen egyszerű névjegyzék, hiába keresett volna magyar mintát. Meg kellett volna tehát néznie, hogy legalább a nálunknál fejlettebb német történetírás hogyan foglalkozik hasonló kérdésekkel." Egyes osztrák és német történészek módszere alapján ajánlja egy kisváros népesedéstörténetének megírását. O. K. Roller módszerének az a lényege, hogy előbb kicédulázza az anyakönyveket, a születési halálozási stb. adatokkal együtt s azután családfákat állít össze, így minden évből pontosan tudta, hogy a városnak hány, milyen korú és foglalkozású lakosa van. A továbbiakban felsorolja még, hogy kiegészítő levéltári adatokkal a város fejlődéséről, lakossági gazdasági, vagyoni helyzetéről milyen pontos képet tudott adni.

24 „Igaz, ennek a feladatnak elvégzése véres-verejtékes hosszú munkát kíván, de az eredmények megérik a fáradtságot, mert nemcsak minden vácit fognak érdekelni, hanem másokat is, s nemcsak minden szakembert. Ennek a munkának az elvégzése nélkül viszont valóban lehetetlen más adatokat jegyezni ki az anyakönyvből, mint amelyeket szerzőnk kénytelen felemlíteni: 1695-1722 között »három ízben akadunk hármas ikrekre és kétszer kettősekre. Érdekes, hogy ha az ikrek külön neműek voltak, Ádám és Évára keresztelték" (13. old.) - ami csak kuriózum. Úgy hisszük, hogy Tragor, ha az említett minták figyelembe vételével írja meg művét, főleg pedig ha tekintetbe veszi a fejlődést, maradandót alkothatott volna, mivel tanulmányának végső sorai, amelyeket ide kell iktatnunk, jelzi, hogy megérezte problémájának lényegét. [Itt idézi Tragortól a váci társadalom fejlődéséről írt helyes megállapítását: "Városunk első társadalmát mindenfelől összegyülemlett mondhatnók gyülevész-népség alkotta. Társas együttélésének alapja a kölcsönös érdek és együttműködés volt minden leszármazásbeli kötelék híján.«] Mivel így nem ügybuzgalmán, akaraterején, törekvésén múlt, hogy nem kifogástalan munkát alkotott, történetírásunknak egészen ferde irányú fejlődését kell felelőssé tennünk, amiért az ő és övéhez hasonló jóhiszemű erők és energiák elaprózódnak. Tulajdonképpen rokontárgyú ezzel a tanulmánynyal szerzőnk második értekezése. Szintén olyan probléma, amely méltó tárgya lehet egy genetikus tanulmánynak. Szerzőnk észrevette, hogy egészen különleges forrásanyag áll rendelkezésére az utcanevekben, amelyek önként, a lakosság ajkán keletkeztek, s így folyton fejlődési fokok bizonyítékai. Pl. a legrégibb, 1718-i térkép utcanevei között ilyeneket találunk: Sváb-, Szűcz-, Zsidó-, Magyarszabó-, Ács-, Csizmadia utca, amelyek vagy a csoportosan egymás mellé települő lakosság nemzetiségének, vagy foglalkozásának bizonyítékai. A ma már beépített területen a Temető utca jelzi a régi temetőt; a Pásztor utca nevét a városnak ott lakó pásztoráról, a Dézsmaház tér a püspöki dézsmaháztól nyerte, a mai Piarista utcának pedig sokáig Szél utca volt a neve, mivel odáig terjedt a város. Amint tehát a lakosság foglalkozási ágak szerint egyre differenciálódott, amint az egykor homogén falusi lakosság kezdett iparűzővé lenni s ennek megfelelően a város új külső képe, veszítve falusi egyhangúságából, egy-egy szembetűnőbb épülettel gazdagodott, mindennek az utcák elnevezésében nyoma is maradt. Ha tehát ennek a fejlődésnek a képét az író a történeti egymásután sorrendjében rajzolja meg előttünk, a lassú fejlődés érzékeltetése alkalmas az érdeklődés lekötésére. Tragor azonban ehelyett a város jelenlegi legkiterjedtebb alakjában meglevő utcákat abc rendben veszi sorra - mai elnevezésük szerint. Természetesen az utcák a legújabb időben a rendezési láz folyamán elveszítették eredeti jellegzetes nevüket, s szerzőnk a régi nevek visszaállítása végett, a minden történeti alap nélküli újak kiszorítására írta tanulmányát, mintegy propagandát óhajtván kifejteni. Könyvének tehát, mivel a múlt semmibe vevése jellegzetes sajátossága századvégi városi életünknek, már csak aktualitásánál fogva is van jelentősége, azt az előnyét szintén el kell ismernünk, bármennyire is nem érthetünk egyet Tragor feidolgozásmódjával, hogy felsorolván az anyagot, a fejlődést feltüntető adatok kihámozását is lehetővé teszi.

25 íme ilyen történeti művek készülnek a Váci Múzeum Egyesület körében, amely már negyedszázados múltra tekinthet vissza, s a jelentés szerint tagjainak száma egyre növekszik, már a félezer körül jár. A vezetőség tisztában van munkájának kulturális fontosságával, működése nem is szorítkozik csupán az anyagi eszközök megszerzésére és azoknak valamilyen formában való felhasználására, hanem segítségül hívja a lappangó erkölcsi erőket, a lelkesedést és önzetlenséget is. Jól megszervezett, életképes egyesület munkásságában gyönyörködhetünk tehát. A helyi intelligencia meglevő érdeklődése, amelyet könyveivel Tragor ébresztett fel és erősített meg, bíztató reményt nyújt, hogy továbbra is megtartható a város története barátjának, illetőleg egy részét meg lehet nyerni általános történetírásunk produktumai ol-