Zomborka Márta - Forró Katalin szerk.: Tanulmányok a váci múzeum múltjából (A Tragor Ignác Múzeum Közleményei. Váci Könyvek 10. Pest Megyei Múzeumok Igazgatósága, Vác, 2007)
Kővári Klára: Tragor Ignác és a váci múzeum régészeti tevékenysége
Egy 1913-ban készült kimutatás szerint a régiségtár ekkor 2451 beleltározott tárgyból állt, ebből 290 db őskori, 14 db római, 262 db középkori és újabb kori tárgy volt, a több' érem (1851 db), ill. kegyeleti tárgy (34 db). 64 A szépen gyarapodó gyűjtemény számára a püspöki palotában bérelt három szoba egyre szűkebbé vált. Kisparti János egyik titkári jelentésében olvashatjuk, hogy a múzeum 1916-ban „jó részt zárva volt. Az új tárgyak közbeiktatása folyton újabb- és újabb rendezést igényel..." 65 Az ismét égetővé váló épületgond megoldását Pauer Imre nagylelkű felajánlása jelentette, aki 1918-ban Papnevelde utcai szülőházát az Egyesületnek adományozta. 66 A következő évben átköltöztek az új épületbe, és megkezdték a gyűjtemény rendezését. A munka azonban nemigen haladt előre. A Múzeumok és Könyvtárak Országos Főfelügyelősége 1921-ben többször is felhívta az Egyesület elnökségének figyelmét arra, hogy „a múzeum eddigi gondozatlanságában nem maradhat..." A levelekből kiderül, hogy mindenekelőtt alapos nagytakarításra lenne szükség. Szükséges továbbá a tárgyak megtisztítása és restaurálása, a képek és metszetek törött üvegeinek kicserélése, a kiselejtezett dolgok elszállítása, az épület hiányosságainak a kiküszöbölése. Nagyon fontos lenne a korszerű nyilvántartási rend bevezetése: a már katalógusba vett tárgyak leírásának kiegészítése a méretekkel és a tárgyak értékével; a beleltározott tárgyak megszámozása olajfestékkel az addigi, rájuk ragasztott és könnyen leváló címke helyett; a cédulakatalógus elkészítése, továbbá a gyarapodási napló vezetése a pontos adatok feltüntetésével. 67 Az iratokból kirajzolódó kép bizony nem méltó a 25. évfordulóját ünneplő Egyesület számára! Ezen állapotok kialakulásában azonban nagy szerepe volt a külső körülményeknek. Valószínű ugyanis, hogy a viszony hamar megromlott Pauerrel, aki továbbra is itt lakott, s nem nézte jó szemmel a múzeum berendezkedését. Rávilágít erre a főfelügyelőségi leirat egyik mondata: „A képeket oda kell vissza akasztani, ahol most függnek s Pauer méltóságos urat udvariasan méltóztassék felkérni, hogy a kiállított képeket különben nagyrabecsült ízlése szerint ne cserélje ki." A Főfelügyelőség segítségével még ebben az évben megkezdték a rendcsinálást. Divald Kornél kiküldött előadó elindította a szakszerű leltározást, hat pisztolyt az Iparművészeti Múzeumban restauráltattak, s a Főfelügyelőség pénzügyi támogatást is felajánlott olyan múzeumőr alkalmazására, aki a rendszeres leltározást és az egyéb teendőket elvégzi. 68 1923-ban azonban Pauer Imre meggondolta magát, és nehéz anyagi helyzetére hivatkozva visszakövetelte az épületet. A több évig húzódó per során a teljesen elmérgesedett viszony odáig fajult, hogy Pauer senkit nem engedett be az épületbe, ami teljesen megbénította a múzeumi munkát. 69 A helyzet csak Pauer 1930-ban bekövetkezett halálával oldódott meg. Az elkövetkező hónapokban a leromlott épületet a város anyagi segítségével rendbe hozták, múzeumi célokra átalakították, a kiállítási termek berendezésével Latabár Károly iparművészt bízták meg. 1931. május 10-én a múzeum megnyílt a látogatók előtt. Nagy kár, hogy a tervbe vett új katalógus nem készült el. 70 Mint láttuk, 1913-ig voltak kezdeményezések az Egyesületben, ill. Tragor részéről ásatások végzésére (Pogányvár, váci vár, Bangor), ezek azonban nem voltak igazán „elszántak". Bár Tragor lelkiismeretesen összegyűjtött és feldolgozott minden adatot, ami Vác múltjával kapcsolatban volt, a régészet nem tartozott fő érdeklődési körébe. Az Egyesület többi tagja közt sem volt olyan, aki igazán ambicionálta volna a régészeti kutatásokat. így aztán annak ellenére, hogy 1914-ben Gedeon Emil váci fegyházigazgató olcsó fegyenc-munkásokat ajánlott fel, az ásatás megint elmaradt. 71 Szerencsére a közönség érdeklődése az 1920-as években is megvolt a múzeum iránt, s az érdeklődés fenntartásában oroszlánrészt vállalt Tragor, akinek szinte évenként jelentek meg Váccal kapcsolatos könyvei. 72 Fontos szerepük volt az Egyesület munkájáról szóló, nyomtatásban megjelenő éves jelentéseknek is, amelyeket többnyire a titkár, néhányszor Tragor állított össze. Mivel a szerzeményi napló sajnos nem maradt ránk, a gyűjtemény 1912 utáni gyarapodásáról elsősorban az éves beszámolókból értesülhetünk. 1923-ban írja Tragor: „Jóleső érzéssel kell megállapítanunk a múzeumi eszmének (...) folyton terjedő térhódítását. Alapozási munkálatok, építkezések, szőlőfordítások és egyéb alkalmi leletek kisebb-nagyobb tárgyait a tulajdonosok és munkavezetők felhívás nélkül is készséggel szolgáltatják be minden ellenszolgáltatás nélkül a város múzeumának." 73 Példaképpen emeljük ki az 1922-ben kapott régészeti leleteket. Hirmann István gyártulajdonos az Akasztófa-dűlőben talált „kőkorszakbeli" (valójában bronzkori) edényeket szolgáltatott be. Opáleni András fegyintézeti munkavezető a Géza király tér 9. számú háza építésekor talált friesachi érmeket; a szomszéd Jelinek Ágoston szintén a háza építésénél előkerült középkori faragott köveket juttatta el a múzeumba. Többen ajándékoztak a város különböző pontjain (a püspöki papnevelő intézet és a Kodak-gyár építkezése, Görög u. 10., Hegyes-torony, Flórián u. 1.) talált római, középkori (és valószínűleg újkori) érmeket. 74 Kora bronzkori agyag edények (Vác, Akasztófa-dú'lő)
