Zomborka Márta - Forró Katalin szerk.: Tanulmányok a váci múzeum múltjából (A Tragor Ignác Múzeum Közleményei. Váci Könyvek 10. Pest Megyei Múzeumok Igazgatósága, Vác, 2007)

Kővári Klára: Tragor Ignác és a váci múzeum régészeti tevékenysége

és az ásatás vezetésével pedig Tragor Ignácot bízták meg. Döntöttek arról is, hogy a török csatornát utászok segítségével ki kell tisztítani, ennek megszervezése szintén Tragor feladata lett.

31 Az ásatások ügye azonban igen lassan haladt előre. Az 1902. november 22-i választmányi ülésen Tragor azt jelentette, hogy a munkát a folyamatos őszi esőzések miatt nem lehetett elkezdeni.

32 A következő évben elvetették a bolhavári ásatás gondolatát, bár Tahitótfalu elöljárósága (a Bolhavár ezen községhez tartozik) a területet készséggel az egyesület rendelkezésére bocsátotta. Tragor szerint azonban itt nem érdemes ásatni, mivel „a római castellum alakja szabad szemmel is látható s fekvése megállapítható". Ehelyett a Pogányvár kutatását javasolta, ahol gazdag leletanyag előkerülése várható.

33 A Pogányvár területe azonban a kisváci gazdák tulajdonában volt, akik évekig nem járultak hozzá az ásatáshoz, hiába próbált közvetíteni Göndör Sándor választmányi tag, akit személyes barátság fűzött a gazdák választmányának elnökéhez, s hiába ígérte meg az egyesület, hogy a tervezett ásatás során a legelőben okozott kárt megtérítik. Pedig a feltételek kedvezőek voltak a kutatáshoz, hiszen például 1906-ban a Múzeumok és Könyvtárak Országos Főfelügyelősége évenként 400 korona régiségtan segélyt helyezett kilátásba, amelynek felét a következő évben a pogányvári ásatásra szerették volna fordítani. Sikerült a munkaerőt is megszervezni, 1907-ben az Igazságügyminisztérium leirata szerint „10 fegyencet kap az egyesület az ásatáshoz napi 50 fillérért".

34 A kisváci gazdák írásos engedélye csak 1908 márciusában érkezett meg,

35 de úgy látszik, addigra vagy a kutatási kedv hagyott alább, vagy a kedvező körülmények változtak meg, mindenesetre az ásatás elmaradt. Elmaradt a török csatorna megtisztítása is, ezt jóval később a Kodak-gyár területén a gyár végeztette el.

36 A meghiúsult ásatások helyett ezekben az években az Egyesület régészeti gyűjteménye ajándékok révén gyarapodott. így pl. Csávolszky József elnök két alkalommal is (1899-ben és 1903-ban) több értékes „régészeti és műbecsű" tárgyat adományozott a régiségtárnak.

37 A legértékesebb lelet azonban ebből az időszakból a csörögi kard. A markolatgombján és keresztvasán ezüstlemez borítással és azon vörösrézarany berakású fonatmintával díszített kétélű, egyenes kard 1898-ban Szekeres István csörögi szőlőjében került elő, s a honfoglalás korára, a 10. sz. utolsó harmadára keltezhető.

38 Az 1900-as évek legelején az Egyesület életét belső viszályok zavarták meg. Bauer Mihály igazgató ellentétbe került a vezetőséggel, s ez odáig fajult, hogy 1902-ben a gyűjteményt el kellett vinni a házából. Néhány hónapig egy, a város tulajdonában levő lakatlan épületben „tűrték meg" a tárgyakat, mivel azonban a város a házat bérbe akarta adni, innen is költözni kellett. Ekkor Csávolszky kanonok fogadta be saját házába a gyűjteményt, amelyet azonban 1904 tavaszán minden értesítés nélkül felhordatott a padlásra, majd megüzente, hogy „onnét is mihamarabb távozzunk" írja később Tragor. Végül az Egyesület választmányának tagja, Borbély Sándor siketnéma-intézeti igazgató fogadta be az intézet régi tornatermébe a tárgyakat.

39 A város tehát nem sokat segített az épületgond megoldásában, annak ellenére, hogy 1903-ban Tragor kezdeményezésére és az Egyesület kérésére a múzeumot városinak ismerte el.

40 Valószínűleg a belső ellentétek és a gyűjtemény elhelyezésének megoldatlansága vezettek oda, hogy 1904-ben Csávolszky Lajos elnök, Freysinger Lajos alelnök és Tragor Ignác titkár lemondott tisztségéről,

41 s csak egy év múlva sikerült rábeszélni őket döntésük visszavonására. Mivel közben a múzeum fenntartója az Egyesület mellett Vác városa lett, az 1905. július 14-én tartott rendkívüli közgyűlésen új alapszabályt fogadtak el. Ez az Egyesület céljául a városi múzeum fenntartását, gondozását, gyarapítását tűzi ki, s e cél érdekében többek között fontos tényezőként nevezi meg az ásatásokat (2. §).

42 Az 1906. február 18-i alakuló közgyűlésen megválasztották az új vezetőséget, s szinte törvényszerű, hogy az elnök Tragor Ignác lett, aki az elmúlt években egyre nagyobb részt vállalt az Egyesület munkájában.

43 (Csávolszky kanonok 1905 áprilisában váratlanul meghalt.) A következő időszak legfontosabb feladata a múzeum anyagának megfelelő elhelyezése. A siketnémaintézet nem jelentett megoldást, mert helyiségről helyiségre kellett költözködni, s a dohos rajzteremben például a fémtárgyak megrozsdásodtak, a képek, metszetek megpenészedtek. A tárgyak az állandó hurcolkodás miatt is rongálódtak, egyes dolgok elkallódtak.

44 A tarthatatlan állapotokra a Főfelügyelőség is felfigyelt, és szorgalmazta olyan helyiségek megszerzését, ahol az Egyesület gyűjteményei az utókor számára biztonságosan megőrizhetők.

45 Végül 1908-ban sikerült kibérelni három termet a püspöki könyvtár épületében, ahol több éves munkával rendbe rakták, leltározták a zilált állapotban levő gyűjteményt. A rendezés elsősorban Walla László múzeumőr érdeme, de sokat segített benne Tragor. A Főfelügyelőségtől is jött segítség, Mihalik József személyesen vett részt a rendezésben.

46 1912. október 6-án a múzeum megnyílt a nagyközönség előtt.

47 A nagy munka megkoronázásaként jelent meg 1912-ben Tragor tollából a Leíró lajstrom, amely részletesen ismerteti a múzeum gyűjA VÁCI MÚZEUM GYŰJTEMÉNYEINEK LEÍRÓ LAJSTROMA