Zomborka Márta - Forró Katalin szerk.: Tanulmányok a váci múzeum múltjából (A Tragor Ignác Múzeum Közleményei. Váci Könyvek 10. Pest Megyei Múzeumok Igazgatósága, Vác, 2007)

Forró Katalin: Álmok, tervek, múzeumépületek

sára semmiféle ok nincsen. A hálátlanság esete fenn nem forog, mert az egyesület vezetősége a legnagyobb figyelmességgel volt mindenkor és van mindig az ajándékozóval szemben. A már átengedett helyiségekbe évek óta a lábát sem teszi be, (t.i. az egyesület) nehogy ezzel is alkalmatlankodjék, pedig a muzeális munkásságot ez nagyon megakasztja. Noha pontosan fizetjük a lakbért, tárgyainkat raktárszerűen helyeztük el. A ház tatarozására tavaly is 3 millió koronánál is nagyobb összeget fordítottunk, fizetjük az adót és a kincstári részesedést annak ellenére, hogy az ajándékozó megtagadja a kapukulcs kiadását. Szóval az ajándékozó a legnagyobb mértékben mindig igénybe veszi azokat az előnyöket, melyeket az ajándékozás folytán élvez, míg minket jobban megcsorbít. Nem helytálló az az érvelés sem, hogy az ajándékozó vagyoni viszonyai leromlottak, mert havi több millió korona nyugdíjat húz, és még a közelbe több millió korona tőkéje volt (...) kihelyezve."

75 Annyit azért meg kell jegyeznünk, hogy mind a lakbért, mind a felújításra költött 3 millió koronát Karay-Krakker Kálmán polgármester közbenjárásával a várostól kapta az Egyesület.

76 A pert ugyan Pauer elvesztette, de az ítélet kihirdetése után újból visszakérte az épületet a VME-től. A választmány megegyezést keresve - újabb bizottságot küldött hozzá. Pauer váratlanul beleegyezett a kiállítás megnyitásába.

77 Erre azonban nem került sor. A Pauer-féle ház a Papnövelde utcában A gyűjteményt közel tíz éve nem tekinthették meg az érdeklődők. A városnak volt is múzeuma, meg nem is. Ennek a helyzetnek a megváltoztatása érdekében a polgármester egy új ötlettel állt elő. A rendezett tanácsú városnak az iskolán kívüli népművelési célokra 1928tól az állami egyenes adó 6%-át kellett fordítani. Ez Vác esetében közel 15 000 pengő volt. Ennek az összegnek 20%-át a vármegyéhez kellett küldeni, a többit a helyi népművelésre fordíthatták. Dr. Karay-Krakker Kálmán polgármester, aki támogatta a múzeumügyet, a népművelési bizottság tagjaival szemben azt az elképzelést pártfogolta, hogy a „városi könyvtár felépítését a váci múzeum otthonával karöltve lehetne megalkotni."

78 Erről a tervről később nem történt említés. Eközben Pauer Imre újból ügyvédhez fordult, ezúttal Clrbányi Ferenc váci ügyvédet bízta meg. A választmányhoz intézett levelében - melyben utalt arra, hogy megbízott ügyvédje nem kapott még választ arra, hogy mi módon kaphatná vissza a házát - újból felsorolta azokat az okokat, amelyek az elszegényedéséhez vezettek: a hadikölcsönök elértéktelenedését, három nagy értékű autójának elrekvirálását. Ezért a házán kívül más vagyona nem maradt, amit a nevelt lányára hagyhatna. Arra hivatkozott, hogy az ajándékozáskor tévedett, nem tudhatta, hogy vagyona elúszik, így az Egyesületnek kötelessége ingyen visszajuttatni az épületet. Bár a házához „törvény adta joga" van, hajlandó lenne „jogos tulajdonát" 16 000 pengőért viszszavásárolni.

79 Clrbányi Ferenc ügyvéd szerint az Egyesületnek nem lenne szabad a Pauer által felajánlott összeget elfogadni, azonban, ha mégis ragaszkodna hozzá, akkor majd ő fizeti ki azt az idős ember helyett.

80 Pauer igyekezett maga mellé állítani a közvéleményt. Azt a képet erősítette, hogy ő, a szegény, kisemmizett ember, aki vagyonos korában nagylelkű ajándékkal lepte meg a várost, s a Múzeum Egyesületet, de azok hálátlannak bizonyultak. Most, amikor a megélhetés miatt szüksége lenne jogos tulajdonára, nem adják neki vissza, annak ellenére sem, hogy még pénzt is ajánlott fel érte, s nem is keveset. A propaganda megtette a hatását. A Magyar Királyi Vallás- és Közoktatási Miniszter óhaja is az volt, hogy adják viszsza 16 000 pengőért a házat. Tragor Ignác elnök viszont azon a véleményen volt, hogy ezt csak akkor szabad megtenni, ha a minisztérium vállalja az új múzeum építésére fordítandó költség 16 000 pengőn fölüli részének fedezését.

81 A minisztérium válasza 1929. január 12-i dátummal íródott. Dr. Magyary Zoltán miniszteri tanácsos a ház visszaadása ügyében mielőbbi határozatot várt a Múzeum Egyesület elnökségétől, ugyanakkor Tragor kérdésére ezt válaszolta: „nem lehet a szóban forgó ház visszaadását az általam kieszközlendő állami támogatással kapcsolatba hozni, mert itt olyan méltányossági cselekményről van szó, mellyel Vác kultúr közönsége a város szülöttével, díszpolgárával, az agg korába, hibáján kívül nehéz anyagi körülmények közé jutott, nagybecsű tudós fiával szemben tartozik".

82 1930 tavaszán meghalt Pauer fogadott lánya, s az idős, magatehetetlen embert gondnokság alá helyezték. Az elhúzódó pernek Pauer 1930. július 4-i halála vetett véget. „A nagy tudós után maradt egy rozzant ház és egy nagy pör, mely emlékét is elhomályosítja a szülő városában, mely díszpolgársággal tisztelte meg értékes munkásságáért."

83 Pauer leszármazottjai és oldalági örökösei tiszteletben tartották az eredeti adományozói szándékot, s nem akartak pert indítani a Váci Múzeum Egyesület és a város ellen.

84 Az Egyesület a teljes épület birtokába jutott, de az sokkal roszszabb állapotban volt, mint azt gondolták, és sürgős felújításra szorult. Több, mint harminc kocsi törmeléket kellett elszállíttatni. Ekkor végezték el az alapvető szigetelési munkákat is. A külső falakat meg kellett erősíteni. A kiállítótermekké átalakítás miatt belső válaszfalakat bontottak le, s kiszedték a nagy, kétszár-