Zomborka Márta - Forró Katalin szerk.: Tanulmányok a váci múzeum múltjából (A Tragor Ignác Múzeum Közleményei. Váci Könyvek 10. Pest Megyei Múzeumok Igazgatósága, Vác, 2007)

Zomborka Márta: Tragor Ignác és műve - 100 éves a váci múzeum

Későbbi folyamodványaiból az derül ki, hogy az áhított ügyvédi vizsgát 1895. március 8-, 9- és 12-én tette le, s már másnap helyettes közjegyzői működést kezdett a váci királyi közjegyzői irodában. Egy időszakban életpályájának tekintette ezt a hivatást, majd' félszáz alkalommal folyamodott - sikertelenül - megüresedett vagy újonnan fölállított közjegyzői állásért. 1907-ben egy, a miniszternek írt levelében 48 közjegyzői kérelmét említi.

13 utoljára felettese, dr. Freysinger Lajos váci királyi közjegyző halálát követően kérte szintén eredménytelenül - a pozícióba való beiktatását. Átvett, örökölt, kapott viszont valami mást, egy valóban életre szóló indíttatást Freysingertől. A közjegyző a város díszpolgára, nagy műértő és műpártoló, igényes ember volt. Lakóházát is - amit a mai Karács Teréz Kollégium építése miatt bontottak el - a kor neves műiparosainak termékeivel rendezte be.

14 Freysinger a polgári öntudat és felelősség képviselője volt, úgy a város pénzügyi bizottságának tagjaként, mint civil szerveződések gyámolítójaként. Vallotta, hogy aki a közjónak előnyeit élvezi, annak terheit is viselni tartozik. O vonta be helyettesét, a fiatal ügyvédet a szerveződő Múzeum Egyesület munkájába is, az ő révén keveredett bele mindinkább a váci múzeum ügyeibe Tragor. Nem volt ugyan nehéz őt belekeverni, hisz már szenvedélyesen izgatta városának története, lakóinak élete. Bár 1899-ben elnök-igazgató lett a családja által életre hívott Váci Takarékpénztárban,

15 s foglalkozott kereskedelemmel is, de életét valójában a „lelkéhez nőtt" Múzeum ügye töltötte ki. Valódi hivatását a helytörténeti kutatás és ismeretterjesztés terén találta meg. Dr. Tragor Ignác ügyvéd 1896-ban lett titkára az alakuló Váci Múzeum Egyesületnek, majd 1906-tól haláláig az elnöki posztot töltötte be. Elvállalt időlegesen konkrét gyűjteményi feladatokat is, közreműködött minden munkában, de páratlan sikereket a szervezés és az eredmények népszerűsítése terén ért el. Kiemelkedő szerepe volt a múzeum fejlesztésében, megtartásban, a szakszerű működés biztosításában. Kezdeményezésére vették fel a kapcsolatot az akkor szerveződő szakmai felügyelettel, a Múzeumok és Könyvtárak Országos Felügyeletével, a váci múzeum az elsők között kérte ennek segítségét. Már 1890-ben járt is itt Hampel József egyetemi tanár, országos felügyelő, és Tragor is részt vett a Magyar Nemzeti Múzeum centenáriumi ünnepségén. Tragor kapcsolatot tartott a múltkutatás és muzeológia korabeli jeleseivel, igyekezett tanulni tőlük. A váci születésű nyelvész-folklorista Katona Lajos, a néprajz első magyarországi professzora Herrmann Antal,

16 vagy a Nemzeti Múzeum jeles numizmatája, Réthy László,

17 csak néhány kiragadott név a fentiek illusztrálására. Gazdagította városát több értelmiségi család idetelepülésének előmozdításával is, pedagógus és ügyvéd famíliák gyökeresedtek meg a Tragorral való kapcsolat révén Vácott. Műveltsége és integráló személyisége tette alkalmassá, jelölte ki a megtartó szerepre Tragor Ignácot. Neki köszönhető, hogy a város közgyűjteménye az alapító lelkesedés lanyhultával is fennmaradt, a Váci Múzeum Egyesület a konfliktusok ellenére is tovább működött. A korabeli városi múzeumok jelentős része az alapítás körüli felbuzdulást követően vegetált, ám Vácott - ugyan kötetünk további tanulmányaiból részletesen megismerhető nagy küzdelmek árán - folyamatosan éltették a közgyűjteményt. Az egyesület új alapszabályát 1906-ban Tragor dolgozta ki, a város állandó anyagi támogatását ő érte el, a feszültségeket ő simította kezelhetővé. Mint szervező, városi és államsegélyeket szerzett, mint ismeretterjesztő, könyvsorozatot szerkesztett, előadásokat, felolvasásokat rendszeresített. Mint kutató, számos adatgazdag kötetet jelentetett meg, alapmunkákat Vác helytörténetével kapcsolatban.

18 Tragor Vác nevét keresve fésülte át a magyar és külföldi levéltárakat, így vizsgált irodalmi és képzőművészeti alkotásokat. Társaságban helyi adomákat, eseteket, történeteket gyűjtött, felfigyelt külföldön is minden Vácra vonatkoztatható elemre, minden és mindenki érdekelte - városával összefüggésben. Barátja, Andor Károly írta ezt róla: „minden érdekelte, ami váci, és semmi más".

19 Páratlan muzeológiai érzék fejlődött ki az idők során benne, dokumentálta korának történéseit, interjúkat készített,

20 múzeumba vitte a köznapi élet tárgyait, nyomtatott dokumentumait. Az 1912-es kiállításhoz készített leíró lajstroma máig forrásmunka. Ekkor írta: „...éltet a remény, hogy a nagy közönség megismerve immár közkinccsé tett gyűjteményeinket, fokozottabb mértékben fogadja jó indulatába múzeumunkat és megkedveli szeretett városunkat, mely dicső múltja után fényes jövőt érdemel." Ám egy ponton megakadt a lendület, nem követte siker Tragor fáradozásait. Minden erőfeszítése ellenére sem tudta a múzeumot méltó épülethez juttatni, és ez a tényező alapvető akadályt jelentett az intézmény szakmai továbblépési kísérleteiben. I Tragor Ignác esküvői képe