Zomborka Márta - Forró Katalin szerk.: Tanulmányok a váci múzeum múltjából (A Tragor Ignác Múzeum Közleményei. Váci Könyvek 10. Pest Megyei Múzeumok Igazgatósága, Vác, 2007)

Zomborka Márta: Tragor Ignác és műve - 100 éves a váci múzeum

Tragor Ignác (1869-1941) A váci Felsővárosi Plébánia születési anyakönyvében 1869-ben a 98. numerus alatt bejegyzett sor tanúsítja Tragor „Ignác Lojolai Róbert" megszületését és a római katolikus hitben való megkeresztelését. Június 4-e az első, 6-a a második esemény dátuma. A szülők Tragor Ignác (1835-1912) kereskedő és Meizner Hermina (1834-1893), keresztszülőkként Meizner Jánost és Meizner Borbálát jegyezte be Virter Lajos plébános. Az ifjabb Ignác - bár szüleinek első közös gyermeke - már nagy családba érkezett. Édesanyjának korábbi, Tragor András Alajos (1824-1867) kereskedővel kötött házasságából (1854) három fiú és két leány született. A férj korai halálát követően az özvegy Meizner Hermin feleségül ment (1869) sógorához, Tragor Ignáchoz, aki egy magyar alapítású bécsi posztó-nagykereskedő cég üzletvezetője volt ekkoriban. Három fiú és egy leány született kettejük házasságából, közülük az elsőszülött múzeumunk névadója, az apai név örököse. Édesanyja feljegyzéseiben így szerepel az esemény: „1869-ben született fiam Ignaz Róbert június 4-ikén d. után 1/2 2 kor »Bika« jel alatt".

2 A „Mama" aláírással rögzített családi adatok 1882-ig foglalják össze az eseményeket, ennek alapján készített Ignác ugyanezen lapon a maga számára összesítőt a testvéreihez viszonyított életkori különbségekről. Őriz múzeumunk egy - sajnos kissé hiányos és pontatlan - Tragor-családfát is, amit két különböző kéz vezetett, s az utolsó bejegyzett dátuma 1938-ból származik.

3 Tragor Ignác felmenői mindkét ágon a 18-19. század fordulóján bekövetkező iparosodásnak, a kereskedelmi élet fellendülésének köszönhetően kerültek Vácra. A Tragorok a 19. század közepén gyökeresedtek meg itt, Körmöcbányára követhetők vissza, rokonságukra is főleg Bars megyéből utalnak adatok. Kereskedő és katona, bankár és tanár, jogász és egyházi személy egyaránt szerepel a családtörténetben. A Meiszner családnévről iparosok esetében - mint kékfestő, tímár - olvashatunk legkorábban, később sok a műszaki értelmiségi és a jogász a famíliában. Tragor Ignác nagyapja, József, 3 házasságot kötött. Az elsőből született - még Körmöcön - Alajos és Ignác, Meiszner Hermin két férje. Hét testvérük közül még kettő, a második házasságból való két leány is a Meiszner famíliából házasodott. A két család közötti kötelék a dokumentumok tanúsága alapján a későbbiekben is erős maradt. A korban és társadalmi helyzetükben általános módon széleskörű rokoni kapcsolatokkal rendelkeztek Monarchia szerte. A kiterjedt rokonság, az utazások jó lehetőséget jelentettek a fiatalok nyelvtanulására, az iskoláztatás alatt álló ifjak felügyelet alatt tartására, a pályakezdők gyakorlati éveinek biztosítására egyaránt. Egy 1857-ből származó német nyelvű okirat tanúskodik arról, hogy a Körmöcön született Tragor Gusztáv 4 év alatt sajátította el Vácon a kereskedő mesterséget.

4 Tragor Alajos - a testvérbáty - boltja biztosított helyszínt a tanulóéveknek. A „vegyes árukkali kereskedés" néhány számlája, számolócédulája a váci Levéltárban őrződik, ezek hátoldalukon az „Arany Hordóhoz" nevű boltot népszerűsítik, korábban németül, majd már két nyelven.

5 A fennmaradt iratokon éppen gyertyát és olajat kalkuláltak a nógrádi egyházközségnek, illetve tömjént és lámpaolajat a püspökhatvaninak. Egy 1878-ban nyomtatott lapon már Tragor Ignácz ajánlja „Az Arany Hordóhoz" tulajdonosaként - magyar és német nyelven - jól berendezett raktárát „fűszerekben, továbbá posztó-, divat-, vászon-, rövid és szövött árukban minden idényre a legolcsóbb árakon". Egy 1909-es reklám falinaptáron - már Tragor és fia cégnéven - a forgalmazott márkás vetőmagvak listáját olvashatjuk. A korabeli országos lapokban drogériái termékek hirdetésében helyi forgalmazóként találkozunk a névvel, később a Pannónia ital-nagykereskedés tulajdonosváltásakor. Tragor Károly vaskereskedésének plakátja, kályhákat népszerűsítő szórólapja maradt ránk, Tragor Ernőről pedig tudjuk, hogy díjnyertes boraival kereskedett - a háborúig sikeresen. A 19-20. század fordulóján tehát főként kereskedelemből éltek, tisztes polgári jómódban, üzleti és baráti kapcsolatokat ápoltak a város és a megye közéletében fontos szerepet játszó családokkal, támogatták Vác iskoláit, közintézményeit, civil szerveződéseit. Tragor Alajos az első váci takarékpénztár alapítójaként is jelentős alakja a polgárosodó Vácnak, s ez az intézmény komoly szerepet játszik majd unokaöccse, névadónk életében, s így közvetve a múzeuméban is. Hosszú ideig a város főterén, a mai Széchenyi utca sarkán álló ház jelentette a Tragorok támaszpontját, ami „főpiacz 739" jelzéssel szerepel a korai iratokban. Az 1847. évi házjegyzékben még nem tűnik föl nevük, de a hatvanas években a főtéri házból keltezi leveleit Alajos, és ez szerepel hagyatékában özvegyével közös tulajdonként. Az anyakönyvi bejegyzés tanúsága szerint itt a lakóhelye Ignácnak és Herminnek is házasságkötésükkor, s ez az épület adhatott otthont ifjabb Ignác számára is kezdetben.

6 A főtéri házban a földszinten kereskedés működött, az emeleten lakott a család. Egy 1863-ból származó Trágor Alajos aláírású levél a sarkon rendszeresen zsinatoló gyülevész napszámosok - helyi szóhasználatban povalyacsok - ellen panaszkodik, és kér kellő intézkedést a városi elöljáróságtól. Hivatkozik ezen „elkorcsosodott tömeg" által akadályoztatott üzletmenetére, valamint káromló és parázna beszédük kisded gyermekeire veszélyes voltára.

7 Figyelmet érdemel az ékezet a levél aláírásában, különösen, hogy olvashatjuk ilyen formában a nevet több iraton, más családtagok által leírva is. A család a 19. század közepén kétnyelvű, a német szövegekben semmi ékezetnek nincs nyoma a névben. Talán a palócos váci, Vác környéki nyelvjárásra, a név helyi ejtésére utal a csak rövid ideig tapasztalható - Trágor írásmód. Idősebb Ignác gyarapodó családjának az akkori Csillag utca sarkán, a korabeli vásártér szomszédságában épített házat az 1494. szám alatt.

8 A lebontott régi ház telkéhez - az utca zegzugos vonalát egyúttal rendezve vásárolt még kisebb telekrészt a várostól. A Levéltárban fennmaradt iratok alapján 1886-88-ban zajlott az ügyin-