Köpöczi Rózsa szerk.: Levelek otthonról. Szőnyi István és Bartóky Melinda levelei Szőnyi Zsuzsához és Triznya Mátyáshoz (1949–1960) (PMMI kiadványai - Kiállítási katalógusok 29. (Pest Megyei Múzeumok Igazgatósága, Szentendre, 2009)

Ezerkilencszáznegyvenkilenc

Olyan gyönyörű minden, hogy szinte ez már velünk nem is történhet meg. [...] Rögtön mentünk sétálni, rengetegen voltak az utcán, olasz szót alig hallani, angolok, amerikaiak, sok francia és osztrák van, de legtöbb szegényebb diák vagy kishivatalnokféle, igazi gazdagokat nem igen láttunk. Az üzletek gyönyörűek, üvegből és kőből vannak, egész csodálatos holmik vannak kitéve, minden üzletbe be lehet látni. Az árak szörnyű magasak, itt csak milliomosok vásárolhatnak. Akárhová beSzónyi Zsuzsa Velencében, •j AU - r , / -/ D' „ fi' „ tesszük a lábunkat, mindenütt levágnak, de már id megálló Grazból Koma jele utazva t> megszoktuk, hiába ez itt így van. Elhatároztuk, hogy nem mérgelődünk ezen, mert igazuk van, aki idejön, fizessen, ez a város minden pénzt megér. Az olaszok mind elegánsak, illetve jampecosak, a nők érdekesek. Olyan olaszt nem lehet látni, akiről azt tételezheti fel az ember, hogy becsületes munkával keresi a kenyerét. Sétálnak, és közben énekelnek, olyan hangjuk van, mint Giglinek. Én remekül tudok beszélni, mindenkihez odamegyek pléhpofával és elkezdek kérdezősködni, hogy „Favorisca Signora"... A Matyi csak bámul, hogy olyan élelmes lettem, de valahogy olyan otthonosan érzem ezek közt magam, úgy látszik az olasz dédmama hatása. [... ] Estére rém álmosak voltunk, mégsem bírtunk hazamenni, elmentünk sétálni. Az utca tömve volt, az olaszok hangosan beszélnek és nevetnek, a gyerekek is kint vannak az utcán. Minden üzlet nyitva van este is és alig lehet menni, annyi ember van. Nagy éneklés, beszélgetés folyik, ezeknek az egész élet egy mulatság, mintha mindig ünnep lenne, a kapu alatt szerencsejátékot játszanak, külön sétálnak a nők és külön a fiúk, időnként egy csoportba állnak, borzasztó gyorsan és hangosan beszélnek és nevetnek. Hogy mikor dolgoznak és alszanak, az titok. Nem számítotmnk rá, hogy ilyen gyönyörű és furcsa lesz itt minden. Csütörtök. Ma reggel egyenesen az Accademia delle Belli Artiba mentünk. Maga a múzeum is gyönyörű, remek a világítás, a keretek és az elrendezés is szép. Nagyon tetszett Giorgione Tempestaja, azután Tiziano Keresztelő Szent Jánosa, volt még egy gyönyörű Giorgione, egy öregasszony fej, azután rengeteg Tintoretto, a legjobban az tetszett, amelyiken egy csónakban hánykolódnak a tengeren, gyönyörű vörös, barna színű ruhákban, ez is nagy kép volt. Tintoretto egy remek festő, erre most jöttünk rá. De azért mégis a legjobb Tizian. [...] Bementünk a Szent Márk templomba, hát ez a legcsodálatosabb, amit valaha láttunk, semmi katolikus nincs benne. Gyönyörűek a mozaikok, a padló csupa hepe-hupa. Minden részét részletesen megnéztük, még a vas gyertyatartókat is. [...] Utána elmentünk megkeresni a Colleonit. Térkép után mentünk és remekül megtaláltuk. A Colleoni gyönyörű, átadtam neki Anyu üdvözletét. [...]