Köpöczi Rózsa szerk.: Levelek otthonról. Szőnyi István és Bartóky Melinda levelei Szőnyi Zsuzsához és Triznya Mátyáshoz (1949–1960) (PMMI kiadványai - Kiállítási katalógusok 29. (Pest Megyei Múzeumok Igazgatósága, Szentendre, 2009)

SZÜCS GYÖRGY: Zivatar előtt, zivatar után / Szőnyi István és az „ötvenes évek"

Menekülő parasztok Bombázás után Földosztás Aratás kombájnnal Szőnyi szeretett tanítani. Közismerten liberális tanítási elvei azonban mind a múltban, mind a jelenben rosszalló véleményeket is kiváltottak. „Már járok Szőnyi Pista osztályába. Nagyon elkényeztetett fiúk - leányok: minden szabad és minden zseniális" - írta a Szőnyi-osztályt 1942-ben időlegesen átvevő, a szigorúbb műhelygyakorlatot képviselő Nagy Sándor egyik levelében.

15 Az 1953 januárjában lezajlott egyik tanári ülésen a tanulmányi osztály vezetője hangsúlyozta, hogy számos diák — köztük Kondor Béla - munkája nem felelt meg a szocialista realizmus követelményeinek, ezért nem kaptak szakmai osztályzatot. Ez adott alkalmat arra, hogy Szőnyi egyik, egyébként tehetségesnek tartott tanítványának, Patay Lászlónak a viselkedését is kifogásolják: „Patay magatartása elég nyegle, eléggé fölényes és kicsit visszautasító a többiekkel szemben. Bizonyos, neki kissé elevenebben kellene hozzánytilnia a mai témákhoz. Nagybánya apotézisét [sic!] festette meg, s egy másik kompozíciója az ipari tanulókkal foglalkozik. Eléggé impresszionista módon oldotta meg. Helytelen, hogy így oldja meg, mert a felfogás döntő fontosságú" - hangsúlyozta Bortnyik Sándor, a Főiskola főigazgatója, majd később így folytatta: „Szőnyi elvtárs is elkövette a hibát, hogy neki adott igazat velem szemben. Erősebben kell megfognia a tanárnak. Szőnyi elvtárs néha puha, láttuk Kondornál is. Nem elég erélyes, hagyja kibontakozni, és jóindulattal próbálja rávezetni és meggyőzni, de ez nem elegendő, hogy belássa hibáját." A vitát végül Ék Sándor zárta le, aki — mint oly sokszor - mintegy visszhangozta a párt elvárt ideológiai téziseit: „Az eszmei tartalom: tipikus körülmények tipikus alakjai, menjen bele a művészetbe. Ha Patay izgalmasan tud lefesteni valamit, az még nem művészet és nem megfelelő képesség ahhoz, amit pártosságnak nevezünk. Nekünk már pl. Nagybánya sem elég: nekünk több kell, mint pl. Munkácsy. A megjelenítés tekintetében még messze vagyunk Nagybányától és Munkácsyról, de ha ott leszünk, már kevés lesz."

16 A fenti epizód hangulata, az érvelés logikája, a különféle művészeti hagyományokhoz való kapcsolódás kritikus felvetése igencsak „tipikus" volt a korszakban, s érzékletesen világított rá arra a légkörre, amelyben a művészek alkottak. Szőnyi elutasította a direkt politizáló művészetet, a propagandisztikus megnyilvánulásokat, s nem hitt abban, hogy az „irányított művészet" valóban maradandót képes létrehozni.„Az irányított művészet lehet irányított, de nem lehet művészet, mert tökéletes szellemi szabadság nélkül művészit produkálni lehetetlen" - fogalmazta meg 1943-ban még egy másfajta po15. NAGY SÁNDOR 1942. december 2-án kelt levele Réti Istvánhoz. MNG Adattár, Itsz.: 7882/1955 16. Jegyzőkönyv az Országos Magyar Képzőművészeti Főiskola főigazgatói tanácsának 1953. január 30-i üléséről. MKEL, i-a-46 (1952-53., 1953-54. köt.) 6-10.