Köpöczi Rózsa szerk.: Levelek otthonról. Szőnyi István és Bartóky Melinda levelei Szőnyi Zsuzsához és Triznya Mátyáshoz (1949–1960) (PMMI kiadványai - Kiállítási katalógusok 29. (Pest Megyei Múzeumok Igazgatósága, Szentendre, 2009)

Ezerkilencszáznegyvenkilenc

5iZebegény, 1949. szeptember 29. Edes Zsuzsókám, először is az Isten éltessen jó egészségben, jómódban és jókedvben „bis hundertzwanzig"! Nagyon sajnáljuk, hogy csak így tudunk gratulálni és semmi lepetést nem tudunk küldeni. Azért biztosan nem múlik el e-nélkül az ünnepi nap, mert Matyi, amilyen példás és páratlan férj, még a mostani anyagi körülmények között is valamivel valószínűleg meglepett. [...] Itthon az a nagy újság, hogy van egy fekete cicánk. [...] Nagyon helyes barátságos kis jószág, ha hívja az ember, mindjárt jön és dörgölődzik a lábához és megy utána, mint egy kutya. Koromfekete, csak a nyaka alatt van egy pötty. Cilának hívjuk és a padláslépcső alján lakik egy kosárban. [...] Apu ma kezdett engem festeni a verandán, fekete szvetterben, fehér kendővel bekötött fejjel, amint ülök a napon az asztalnál és olvasom a Claudel

146 Selyemcipőjét. Ez reggeli után, úgy tíz óra körül történik. így nem mentem fel a fákat pucolni, ellenben délután végre megmostam a hajam.[...] Újabban semmi vészhír Sophieról, s így kezdek reménykedni, hogy talán mégis megérkezik hozzátok, noha a pasziánsz elég rosszul megy. Ezzel szemben áll ama bizonyos kéményseprő és tarka ló. Ügy Sophie, mint az akvarellek miatt nagyon várom most a leveleket.[...] Egyéb újságot nem tudok. A ház körül mindenki jól van, a cocák szépen híznak s a tömőben lévő kacsák is. Csau-csau szeretettel csókolunk Mindkettőtöket Anyu, Apu Szőnyiné, géppel írva, leltári szám: 2006.53.1. Róma, 1949. szeptember 26. Kedves Mamiként és Apu, megkaptuk az Adyt és a balladákat, ez remek, hogy így lehet küldeni könyveket, borzasztóan örülünk nekik. Egész furcsa magyar verseket olvasni, folyton angolul olvasunk, olaszul kéne beszélni, magyarul csak egymás között beszélgetünk. Ausztriában olvastam az utolsó magyar könyvet, Márai Napnyugati őrjáratát. Továbbra is küldjetek így könyveket, remélem, mind megkapjuk. [...] Különben óriási szenzáció van, csak azt 146. PAUL CLAUDEL (1868—1955) francia költő. A XX. századi világirodalom nagy alakja. A transzcendens dráma és költészet vezéregyénisége. A Selyemcipő című könyve legismertebb művei közül való.