Köpöczi Rózsa szerk.: Levelek otthonról. Szőnyi István és Bartóky Melinda levelei Szőnyi Zsuzsához és Triznya Mátyáshoz (1949–1960) (PMMI kiadványai - Kiállítási katalógusok 29. (Pest Megyei Múzeumok Igazgatósága, Szentendre, 2009)
Ezerkilencszáznegyvenkilenc
it, mikről is egyet, mást már hallottam. A legnagyobb elragadtatás hangján nyilatkozott róluk, mondván, hogy az egész filmirodalomban az egyetlen hasznavehető és komoly szakkönyv az övé. Nem tudom, érdekelne-e ez benneteket, azt sem tudom, ha érdekelne ki tudjuk-e küldeni, de mindenesetre írjátok meg, hogy utána nézzünk-e? Múltkoriban egy alkalommal gyanútlanul mentem a műterem felé a Bajza utcában, mikor látom, hog)' Pór Bertalan 122 , kitűnő kollégám célba vesz és egyenest nekem tart. Kisült, hogy a műtermében kirakta a falakra élete munkásságát, miket most kapott meg külföldről s hívott, hogy nézzem meg. Nagyot nyeltem, de kitérni a dolog elől nem lehetett, mert közben már odaértünk az Epreskertbe, a műterem elé. Istennek ajánlottam lelkemet és mindenre készen bementem vele. Eléggé viharvert egyén vagyok, de elakadt a lélegzetem s hebegtem, hápogtam a nagy benyomásoktól. Még ilyet nem láttam. Ügy, mint valaha Csontváry tervezte, hogy a Nyugati pályaudvar üvegcsarnokát kellene kibérelni, az ő képeiből egy nagy kiállítást rendezni és a hadba vonuló csapatokat a képek között elvonultatni, hogy a képekből kellő bátorságot merítsenek a csatára, úgy kellene az egész fiatalságot a Pór műtermén keresztülvezetni, hogy lássák: hogy nem szabad festeni. Az első kép 1902-ből való, még müncheni akadémista korából és nagyon szépen, igen komoly tehetséggel van megfestve; attól fogva kezd romlani a dolog olyan mértékben, ahogy meg akarta váltani a világot. Itt szerepelnek azok a képek, melyek a „Nyolcak" 123 kiállításán annak idején az egész magyar művészeti életben a legnagyobb visszhangot keltették. Én már gyermekkoromból emlékszem a nagy hatásra. Óriási méretű vásznak, nagy gonddal és munkával megfestve s ma az ember tisztán látja és tudja, hogy az egész egy nagy marhaság, vagy jóakaratúlag meghatározva, tévedés. A legcsodálatosabb az egészben, hogy egy tényleg tehetséges ember, akinek a tehetsége úgy látszik nem elég keménykötésű, hogy potyázhatja el a tehetségét, ha a teóriák hínárjába kerül, merthogy tehetséges volt, azt bizonyítja az 1902-ben festett kitűnő képe. Már régen készültem megírni egy mulatságosabb művészeti vonatkozású dolgot. Pár hónapja, hogy Stróbl Zsiga 124 65. születésnapját ünnepel122. PÓR BERTALAN (1880—1964) festőművész, pályája kezdetén rövid ideig Münchenben a Hollósy iskolát is látogatta. Hazarérve a „Nyolcak" csoport tagja lett, a két világháború közötti időt Európa különböző országaiban töltötte. 1948-ban hazatért, s a Képzőművészeti Főiskola tanára lett. 123. „Nyolcak" 1909-ben létrejött művészi csoportosulás, stílusuk Cézanne festészetében gyökerezik, törekvéseik a kortárs nyugati stílusokkal mutattak rokonságot. Tagjai: KERNSTOCK KÁROLY, BERÉNY RÓBERT, PÓR BERTALAN, TIHANYI LAJOS, CZIGÁNY DEZSŐ, CZÓBEL BÉLA, MÁRFFY ÖDÖN, ORBÁN DEZSŐ. 124. KISFALUDISTRÓBLZSIGMOND (1884—1975) j'2o^ra^z»7íiVóz,pályájaakétvilágháború közötti időszakban reljesedett ki, frappáns portréi tették világhírűvé, ő készítette a gellérthegyi Felszabadulási emlékművet 1947-ben, és a Parlament előtti Kossuth emlékmű főalakját.
