Köpöczi Rózsa szerk.: Levelek otthonról. Szőnyi István és Bartóky Melinda levelei Szőnyi Zsuzsához és Triznya Mátyáshoz (1949–1960) (PMMI kiadványai - Kiállítási katalógusok 29. (Pest Megyei Múzeumok Igazgatósága, Szentendre, 2009)

Ezerkilencszáznegyvenkilenc

hogy ki csinálta. Érdemes bemenni az udvarába, mert kívül-belül igazán gyönyörű. Ez az épület mindig a pápai államhoz tartozott. Egyszerűbb és finomabb palotát nem is láttam. A Piazza Navonán lévő kutat Bernini csinálta. A középső kút mögött, a tér hosszú oldalán van egy épület, amelynek a kupolája elliptikus. Ezt Borromini építette, aki legnagyobb riválisa volt Bernininek. Bernini afeletti mérgében, hogy az épületet nem vele építtették, a kútra csinált egy figurát, aki elhárítólag a feje fölé emeli a kezeit, hogy a kupola rá ne essen. Ezen akkor egész Róma nevetett. Még felhívom a figyelmeteket ugyanennek a Borromininek négy kis, egymással szemben lévő templomára, a Via del Venti Settembre és a Via dei Quattro Fontane kereszteződésénél. Ezek az első, legbátrabb barokk templomok. Figyeljétek meg a tornyokat, hogy minden vakolás nélkül, egymásra rakott téglából vannak teljesen szabadon megépítve, úgy, hogy lehet látni, hogy némelyik tégla ketté van törve és úgy beépítve a malterba a torony tetején. Ezzel Borromini állítólag azt akarta elérni, hogy minél jobban „elpengjen" az épület a levegőbe. Ha már a barokknál tartunk, nézzétek meg a San Ignazio templomot is, ami egy nagyon szép kis, zárt, barokk téren van. A facciataja

101 ki-be ugrik, s bévül van a legszörnyűbb kificamodott barokk gondolat eredménye, Pozzonak a mennyezetfreskója. A freskó alján szereplő figurák lábai gipszből megmintázva, mint szobrok folytatódnak s a legfelső párkányról lelógnak a templom terébe. A San ioi. homlokzata