Boros Judit szerk.: Barbizon francia és magyar ecsettel. Az európai tájfestészet mesterei (A Pest Megyei Múzeumok Igazgatósága kiállítási katalógusai 5. Szentendre, 2007.)
Bodonyi Emőke–Verba Andrea: Barbizontól Szentendréig. Szentendrei művészek Barbizonban, 1923–1925
13-án érkezett Párizsba, ahol a kultuszminisztérium ajánlólevelével a Magyarság említett tudósítójához ment, akinek közbenjárására megbízást kapott az akkor induló Revue Contemporaine címfejének megrajzolására. Emellett alkalmanként grafikusként foglalkoztatták a Moniteur Official, a Magasine Pittoresque című újságok, valamint ő tervezte a párizsi Petőfi-centenárium meghívóját. Megrendelésre portrékat is készített. Párizs külvárosában talált műtermet, ahol Jakab Ferenc fafaragó székely diákkal lakott együtt. Jeges rendszeresen látogatta a Julian Akadémiát. 1923-ban két művét mutatta be a párizsi Salonban, a még Pesten készült Zsuzsanna a fürdőben című kompozíciót és egy Párizsban festett önarcképet. 15 Az újságcikk fontosnak tartotta kiemelni, hogy a háború után Jeges Ernő volt a magyarok közül az első, aki a pari- о zsi Salonban kiállított. Párizsban több pártfogóra is talált. Előkelő vendégei és megbízói voltak, így többek között Bánffy gróf, Korányi báró, Halmos Károly bankár, Broghly herceg, akinél két említett képét elzálogosította és ennek fedezetéből bérelt műtermet, fizetett modellt. Így tudta megfesteni első nagyméretű, Egy szerelem szimbolikus története című festményét, amely többidejű cselekvéssorozat ábrázolásával mutatja be a szerelem kezdetét, kibontakozását és elmúlását. 14 A csak fotóról ismert művet az 1924-es párizsi Salonban mutatta be. / Onódi Béla 1923-ban utazott ki Amerikába, onnan írt az akkor már Párizsban tartózkodó Jeges Ernőnek. Leveleiből a Párizs iránti sóvárgás érződik: „oly erős a vágyam Párizsba menni már -, hogy szinte futni szeretnék sont les mémoires écrits avec plusieurs années de recul par Béla Onódi, qui bien que n'y ayant passé qu'un seul été, décrivit avec une remarquable puissance d'évocation leurs expériences communes, comblant par de nombreuses données l'histoire événementielle du premier été. Son écrit, tout en rafraîchissant sa mémoire, fait la lumière sur son credo artistique personnel' 0 . La connaissance des activités des artistes hongrois séjournant à l'étranger est favorisée par des articles de journaux de l'époque, des photographies, des catalogues d'ceuvres et des correspondances. Ainsi Ernő Jeges entretint-il une correspondance étroite avec Antal Deli et avec Béla Onódi qui vivait alors en Amérique, moins régulière avec István Szőnyi, József Sverák Bánáti et Jenő Paizs Goebel.} Le voyage d'études en France d'Ernő Jeges entre 1922 et 1924 fut permis par la bourse de voyage Marcell Nemes attribuée par о la Société Szinyei, qu'il remporta en 1922 grâce à son tableau intitulé Danaé exposé au Musée Ernst". Nous pouvons connaître la date précise de son arrivée et le résumé le plus valable des événements de ces premiers temps et, notamment, l'influence de la première année passée à Barbizon, grâce à un entretien qu'il accorda en 1924 au correspondant parisien du journal Magyarság, le Dr. Gyula Gesztesi 12 . Jeges arriva le 13 décembre 1922 à Paris, où il alla trouver avec une lettre de recommandation du ministère de la Culture en poche ce correspondant de Magyarság, qui intervint en sa faveur pour qu'il fût chargé de dessiner la page de couverture de la Revue Contemporaine qui venait d'être lancée. Il fut aussi à l'occasion employé comme illustrateur au Moniteur Officiel et au Magazine Pittoresque, de même que ce fut lui qui travel scholarship he won in 1922 with his painting Danae at his exhibition at the Ernst Museum." The exact date of his arrival, an extremely thorough summary of the events of the early period (including the impact of the first year at Barbizon) and much other information can be found in a 1924 interview made by Dr Gyula Gesztesi, Parisian correspondent for the newspaper Magyarság. 12 Jeges arrived in Paris on 13 December 1922, and, with a letter of recommendation from the cultural ministry, he went to see Dr Gesztesi, with whose help he received a commission to draw the headline of the Revue Contemporaine, which was just then starting. He also found occasional employment as a graphic artist at the Moniteur Official and Magazine Pittoresque, and he designed the invitation for the Petőfi centenary in Paris. He found a studio in a Paris suburb, where he lived together with Ferenc Jakab, a wood-carving student from Transylvania. Jeges regularly attended the Julian Academy. Two of his works were exhibited in the Paris Salon in 1923, one of them was Susan in the ßatfi, 13 a composition painted in Pest; the other was a self-portrait painted in Paris. The newspaper article emphasized that Ernő Jeges was the first Hungarian to exhibit in the Salon after the war. He found several patrons in Paris. He had distinguished guests and clients, among them Count Bánffy, Baron Korányi, the banker Károly Halmos, Duke Broghly, with whom he left the two above mentioned pictures in return for a loan he used to rent a studio and pay for a model. That is how he could paint his first large painting, Barbizontól Szentendréig. Szentendrei művészek Barbizonban, 1923-1925 De Barbizonà Szentendre - Les artistes de Szentendre à Barbizon, 1923-1925 j From Barbizon to Szentendre-Artists from Szentendréin Barbizon, 1923- 1925 91
