Boros Judit szerk.: Barbizon francia és magyar ecsettel. Az európai tájfestészet mesterei (A Pest Megyei Múzeumok Igazgatósága kiállítási katalógusai 5. Szentendre, 2007.)

Boros Judit: Magyar–francia művészeti kapcsolatok a 19. században

festői áramlatait teljesen figyelmen kívül hagyó, Delacroix és Gustave Doré műveit idéző romantikus nyelvezete is teljesen idegenül hatott. „Hadd fussa át képem a világot, mint egy fájdalmas és ijesztő sikoltás..." - írta Zichy testvérének." A „világ", a párizsi művészeti élet azonban ekkoriban nem volt kíváncsi a fájdalmas sikoltásokra. Nem sokkal később, Van Gogh üvöltése is süket fülekre talált. Helyette Jules Bastien-Lepage szentimentális-naturalista festészete lett a nyolcvanas évek szenzációja./ Még a nyolcvanas évek előtt, 1874 őszén érkezett Párizsba Mednyánszky László, kevéssel azelőtt, hogy 1875 elején Barbizonban elhunyt Millet, majd Párizsban Corot. Mindkettejük hagyatékát bemutatta a Drouot árverőház, az École des Beaux-Arts pedig nagy Corot-retrospektív kiállítást rendezett. Mednyánszky minden bizonnyal ugyanúgy megnézte ezeket a tárlatokat, mint a Salon éves bemutatóit, ahol a francia festők munkái mellett belga, olasz és osztrák tájképek sorát láthatta, illetve a magyarok közül Paál László, Munkácsy Mihály, Mészöly Géza és Ebner Lajos munkáit.

24 A látottak, különösen Miilet Brueghel világát idéző, a pozitivista 19. század számára idegen és felháborító szegényember-képei,

25 lényegesen megváltoztatták Mednyánszky festői pályájának további alakulását. „Millet művészete volt Mednyánszky korai éveinek nagy tanítómestere" - írja Markója Csilla.

26 Mednyánszky 1875 nyarán dolgozott Barbizonban, de itt festett képeit nem ismerjük. 1876 nyarán már a családi kastély környékén, Nagyőr vidékén festett, 1877 nyarán pedig, első ízben Szolnokon. Mais le « monde », la vie artistique parisienne, n'était alors pas du tout intéressé par les hurlements de souffrance. Peu de temps après, le cri de Van Gogh ne trouva lui aussi que des oreilles bouchées. Asa place, ce fut la peinture sentimentalo-naturaliste de Jules BastienLepage qui fit sensation dans les années quatre-vingt. / Encore avant les années quatre-vingt, à l'automne 1874, László Mednyánszky arriva à Paris, un peu avant la mort de Millet à Barbizon au début de 1875, puis celle de Corot à Paris. Leurs deux héritages furent exposés par la salle des ventes Drouot, tandis que l'Ecole des Beaux-Arts organisait une grande rétrospective sur Corot. Mednyánszky vit selon toute probabilité ces expositions, de même que les expositions annuelles du Salon, où à côté des travaux des peintres français on pouvait voir la rangée des paysages belges, italiens et autrichiens, et parmi les Hongrois, les travaux de László Paál, de Mihály Munkácsy, de Géza Mészöly et de Lajos Ebner

23

. Ce qu'il y vit, et particulièrement les révoltants tableaux de miséreux de Millet, évoquant le monde de Brueghel, qui étaient étrangers à l'esprit positiviste du XIX

e siècle

24

, façonna en substance le développement de sa carrière esthétique. « La peinture de Millet fut le grand maître des premières années de Mednyánszky», ainsi que l'écrit Csilla Markója

25

. Mednyánszky travailla à Barbizon à l'été 1875, mais nous ne connaissons pas les oeuvres qu'il y peignit. A l'été 1876, il travailla dans la province de Nagyőr, dans les environs du château familial, et à l'été 1877 en revanche, pour la première fois, à Szolnok. Il passa à Paris la plupart de ses hivers entre chaque séjour. Dans ses paysages de l'époque, sont reconnaissables les influences qui jouaient sur lui, entre autres l'empreinte des tableaux de Millet, Corot et Paál, mais plus tard sa peinture devint tout à fait originale. Il passa de nouveau l'hiver 1889-90 à Paris et son intérêt fut suscité par les peintres de of Destruction) to the World's Fair. This painting belonged to the group of compositions made in the nineteenth century that wanted to capture the universality of mankind with the notable difference that it was not an apotheosis but a piece of vitriolic criticism. This can also explain its negative reception, which got to the stage where the painting had to be removed from the exhibition. It was not only its ideological content that alienated the contemporary viewers, but also its Romantic artistic language, which was reminiscent of the works of Delacroix and Gustave Doré. 'Let my painting run through the world as a painful and alarming scream,' Zichy wrote to his brother.

23 But the world, and the art world of Paris in particular, was not in the mood to listen to painful screams. Shortly afterwards, the public would not listen to Van Gogh's howl either. Instead, it was Jules Bastien-Lepage's sentimental, naturalist painting that caused a sensation in the 1880s. / László Mednyánszky arrived in Paris in the autumn of 1874, long before the 1880s and little before Millet died in Barbizon, and Corot in Paris, in early 1875. The Drouot auction house presented the artistic legacy of both artists to the public, and a huge retrospective exhibition was held at École des Beaux-Arts in Corot's memory. In all probability, Mednyánszky went to see these exhibitions, just as he went to the yearly shows at the Salon, where, besides the works of the French painters, he could also study the landscapes painted by Belgian, Italian and Austrian artists, not to mention the compositions by László Paál, Mihály Munkácsy, Géza Mészöly and Lajos Ébner.

24 What he saw there, especially Millet's depictions of the poor,

25 which evoked Brueghel's world and appeared alien and provocative to the positivist nineteenth century, greatly influenced Mednyánszky's subsequent artistic career. Through his art, Millet Magyar-francia művészeti kapcsolatok a 19. században Les liens artistiques franco-hongrois au XIX

e siècle J Interconnections between Hungarian and French Art in the Nineteenth Century