Boros Judit szerk.: Barbizon francia és magyar ecsettel. Az európai tájfestészet mesterei (A Pest Megyei Múzeumok Igazgatósága kiállítási katalógusai 5. Szentendre, 2007.)
Boros Judit: Magyar–francia művészeti kapcsolatok a 19. században
helyzetet, a festői szubjektum permanens jelenlétét sugallja a barbizoni tájképek jól látható, tehát utólagos finissage-zsal el nem fedett felülete, amely híven őrzi és közvetíti a festői gesztus dinamikáját. Az ecsetnyom lendülete, az ecsetre gyakorolt nyomás, annak hossza és íve viszont a festő lelki diszpozíciójának leképezése. A szabadon látható ecsetnyom belevonja a nézőt a látvány-kép-festő egységének szubjektív (intim) terébe, aki így, saját lelkialkatának megfelelően kiegészíti (befejezi) a képet. A hangulat, mint képi tartalom, nem az utóbbi időben Stimmungsimpressionismusna.k nevezett osztrák plein air festészet találmánya." Corot, Daubigny, Dupré számos tájképe tipikus hangulat-kép, Millet rendkívül összetett festészete pedig (többek között!) a hangulatfestészet panteizmusának egyik sajátos kifejezésmódja is. Más kérdés, hogy a hangulat milyen mértékben hordoz misztikus elemeket, mennyiben utal inkább a teremtés teljességére (ami alapvetően romantikus örökség), mint a tájmotívum - festői szubjektum relációra. E tekintetben egyes osztrák vagy német festők, de leginkább Mednyánszky László festészete szolgál kiváló példával. / Ismereteink szerint Paál László volt az első magyar festő, aki Barbizonban dolgozott. 1873 tavaszán, Munkácsy hívására költözött Düsseldorfból Párizsba, ahonnan rövid időn belül, a nyári időszakra, Barbizonba telepedett át. „A Paál-irodalom úgy tudja - írja Bényi László -, hogy művészünk Barbizonba érkezésekor, »1873 tavaszán a festőkolónia alapítói közül már csak az agg Millet élt ott, a többiek meghaltak vagy 68 Barbizon francia és magyar ecsettel Barbizon - sous le pinceau des Français et des Hongrois j permanente de la subjectivité du peintre, est suggérée par la surface bien visible, donc non masquée par un finissage ultérieur, des paysages de Barbizon, en conservant et en transmettant fidèlement la dynamique gestuelle du peintre. De même, le tracé du pinceau, la pression exercée sur le pinceau, son étendue et son arc manifestent-ils la disposition intérieure du peintre. La trace du pinceau qu'on a laissée visible invite le spectateur dans le lieu subjectif (intime) de l'unité spectacle-tableau-peintre, qui, ainsi, complète (achève) le tableau en se conformant à son propre état d'âme. L'atmosphère, en tant que contenu pictural, ne fut pas une découverte de la peinture en plein air autrichienne connue plus tard sous le nom de Stimmungsimpressionismus u . Bien des paysages de Corot, Daubigny et Dupré sont des tableaux d'atmosphères typiques, en revanche la peinture extrêmement complexe de Millet est (entre autres !) un mode d'expression personnelle du panthéisme de sa peinture d'atmosphère. Une autre question est de savoir dans n quelle mesure l'atmosphère convoie des éléments mystiques, en quoi elle renvoie plutôt à l'intégralité de la création (ce qui est fondamentalement un héritage romantique), comme à la relation subjective entre le motif du paysage et le peintre. A cet égard, la peinture de certains peintres autrichiens ou allemands, mais surtout de LászlóMednyánszky,enfournissentunexcellentexemple. / D'après ce que nous savons, László Paál fut le premier peintre hongrois à travailler à Barbizon. Au printemps 1873, appelé par Munkácsy, il quitta Düsseldorf pour emménager à Paris, d'où très vite il partit s'installer à Barbizon pour l'été. « Ainsi la littérature critique sur Paál sait-elle, écrit László Bényi, qu'à l'époque de l'arrivée à Barbizon de notre artiste "au printemps 1873, des fondateurs de la colonie de peintres seul le vieux Millet vivait encore là, les autres étant décédés ou Barbizon through French and Hungarian eyes small stream shown in the painting. It is no coincidence that at the top of Manet's Luncheon on the Grass we see a little bird with its wings spread, which can at the same time be an ironic reference to the Holy Ghost and a reminder that the picture is a snapshot in the present. The painter is standing in front of the composition right now; he is working on it presently. The same situation, i.e., the permanent presence of the artist's person, is suggested by the clearly visible surface, uncovered by finissage, of the Barbizon landscapes, which faithfully records and mediates the dynamism of the painter's brushwork. The dynamism of the brush stroke - the pressure on the brush and the length and curve of the stroke - captures the momentary psychological disposition of the artist. The freely visible brushstroke draws the viewer into the subjective (intimate) space of the composite unit of sight-picture-painter, so that the viewer can then round off (finish) the painting in accordance with their mentality. Mood as pictorial content was not invented by о Austrian plein air painters whose style has lately been referred to as Stimmungsimpressionismus, or Mood Impressionism.' } Corot, Daubigny and Dupré painted numerous landscapes that are typical mood impressions. And as to Millet's extremely complex painting, it forms (among other things!) a peculiar mode of expression in the pantheism of mood painting. To what extent mood carries with it mystical elements and to what extent it suggests the completeness of creation (which basically is a Romantic heritage) rather than the relationship of landscape and painter, are a different question altogether. In this regard the paintings of certain Austrian or German painters, and most notably of László Mednyánszky, offer the best examples./ To the best of our knowledge, László Paál was the first Hungarian painter to work in Barbizon. He came to Paris
