Boros Judit szerk.: Barbizon francia és magyar ecsettel. Az európai tájfestészet mesterei (A Pest Megyei Múzeumok Igazgatósága kiállítási katalógusai 5. Szentendre, 2007.)
Papp Katalin: „Az erdők fiai” A „táj felé törekvés” barbizoni megállója
lője, Gustave Courbet (1819-1877) - bár tájábrázolásainak kedvenc témáit szülőföldjének környéke, a Jura hegység nyújtotta az ötvenes években több alkalommal dolgozott a fontainebleau-i erdőben is. A „barbizoni iskola" szellemi közössége a festőiskolák szakmai közösségénél tartalmasabbnak és rugalmasabbnak számított, hiszen önnön motivációját senkinek nem kellett feladnia, a festők egyéniségük szerint el is különültek egymástól. / A budapesti Szépművészeti Múzeum több művet is őriz a csoport egyik legnépszerűbb tagjától, Constant Troyon-tól. Az 1840-es évek elején tett hollandiai tanulmányújának hatására műveiben látványosan ötvöződött a tájképfestészet az állatképfestészettel. Tájképeinek monumentalitása méltóságteljes, nagyvonalú előadásmódjából és sajátos képkivágásából fakad. Legsikerültebb festményein úgy о fejezi ki az ember, állat és a természeti elemek egymásra utaltságát, hogy a néző szinte áhítatot érez. Ennek köszönhető, hogy a barbizoni csoport tagjai közül már viszonylag korán, az 1850-es évekre rendkívüli népszerűségre tett szert, képei hamar keresettek lettek. / A romantikus stílusjegyek uralták Jules Dupré széles, egyszerű kompozícióit, kinek melankóliát sugárzó Major mellett című festményét Budapesten, a Szépművészeti Múzeum állandó kiállításán lehet megtekinteni. / Szívesen ábrázolt állatokat, a vidéki élet mindennapjait bemutató barbizoni kompozícióin Charles Emile Jacque, akinek munkásságát két francia gyűjteményből is reprezentálhatjuk. A Musée Municipal des Beaux-Arts de Pau a }uhakol belseje című képével, a Mairie de Fontainebleau pedig et Charles-François Daubigny (1817-1878), et ce furent eux qui devinrent les représentants les plus accomplis de cette école. A la fin des années quarante, deux nouvelles figures remarquables, Jean-François Millet (1814-1875) et Charles Emile Jacque (1813-1894) rejoignirent le groupe et s'installèrent à Barbizon. Le représentant le plus eminent de la peinture réaliste, Gustave Courbet (1819-1877) - bien que ce fût la chaîne du Jura, cadre de son pays natal, qui fournit ses thèmes de prédilection de paysages - travailla en plusieurs occasions dans la forêt de Fontainebleau dans les années cinquante. La communauté spirituelle de « l'école de Barbizon » passait pour plus riche et plus souple que la communauté des experts des écoles de peinture, puisque personne n'avait à renoncer à sa motivation personnelle et que les peintres se singularisaient par leur individualité./ Le Musée des Beaux-Arts de Budapest conserve également plusieurs œuvres d'un des membres les plus populaires de ce groupe, Constant Troyon. Dans ses œuvres, influencées par son voyage d'études en Hollande accompli au début des années quarante, paysages et peintures animalières se mêlent de façon spectaculaire. La monumentalité des paysages émane de son interprétation noble, pleine de générosité, et de son choix personnel d'encadrement. Dans ses peintures les plus réussies il révèle les liens unissant les éléments humains, animaliers et naturels, au point défaire ressentir du recueillement au spectateur. Cela lui octroya parmi les membres du groupe de Barbizon une popularité extraordinaire relativement précoce dans les années cinquante, et ses tableaux furent très vite recherchés./ Les grandes mais à la fois simples compositions de Jules Dupré dont on peut voir dans l'exposition permanente du Musée des Beaux-Arts de Budapest le tableau rayonnant de mélancolie A côté de la ferme, sont dominées par des éléments de style romantique. « Les fils des forêts ». L'étape de Barbizon dans la « quête du paysage » / The plein-air painting. / After moving to Barbizon in 1836, Rousseau was followed first by his friend Narcisse Diaz de la Pena (18081876) and then later by Constant Troyon (1810-1865), Jules Dupré (1811-1889) and Charles-François Daubigny (1817-1878). These became the most outstanding representatives of the Barbizon school. Two new, important figures - Jean-François Millet (18141875) and Charles Emile Jacque (1813-1894) - joined the group at the end of the 1840s. Although his homeland in the Jura plateau provided the favourite themes for his landscape paintings, Gustave Courbet (1819-1877), the preeminent exponent of Realist painting, worked many times in the Fontainebleau forest. The intellectual community of the Barbizon school was considered more substantial and more flexible than the communities of the painters' schools since nobody had to give up their own motivation, and the painters' individuality distinguished them from one another. о / The Museum of Fine Arts in Budapest has several works by Constant Troyon, one of the most popular members of the Barbizon school. As a result of his trips to the Netherlands at the beginning of the 1840s, the landscape paintings are spectacularly mixed with animal paintings. The monumentality of his landscape paintings stems from his majestic and grandiose delivery and their distinct cropping. In his most successful paintings, he expresses the interdependence of humans, animals and nature so that the person looking at them almost feels rapture. This is why of all the members of the Barbizon group, he achieved extraordinary popularity relatively early, in the 1850s, and his pictures became much sought after. / Stylistic marks dominated the vast, simple compositions of Jules Dupré, whose painting On the Farm, which radiates his „Az erdők fiai". A „táj felé törekvés" barbizoni megállója 53 of the Forest'. The Barbizon stop on the 'drive for landscape'
