Boros Judit szerk.: Barbizon francia és magyar ecsettel. Az európai tájfestészet mesterei (A Pest Megyei Múzeumok Igazgatósága kiállítási katalógusai 5. Szentendre, 2007.)
Papp Katalin: „Az erdők fiai” A „táj felé törekvés” barbizoni megállója
alkotómódszerük rokonsága, a természetben rejlő szépségek felkutatása és felmutatása. A művek magasztos hangulata a természet átérzéséből eredt, ez figyelhető meg az úgynevezett paysage intimekörbe sorolható képeiken, ahol a festő egy-egy jól ismert, személyessé vált vidéknek egyszerű, bensőséges szépségét rögzítette. A természet örökös változásának, a napszakok és évszakok körforgásának gondos megfigyelése nyomán ecsetkezelésük érzékenyebbé vált, technikailag pedig oldottabbá. Túlnyomórészt borongós képeiket gyakran vonták be szürkés, barnás fátyollal, ragaszkodva a tónusfestéshez. / A természet minden részletét, mint egy emberfölötti szellem alkotását, méltónak találták a legodaadóbb figyelemre. Csupán a szemükre és érzelmeikre támaszkodva egyforma fontosságot tulajdonítottak minden apró részletnek, legyen az a zsombékos nádas, a magányos fák, az erdei kunyhók, a legelők, a legelésző állatok vagy csupán néhány maroknyi fűcsomó, göröngy, bokor. A legtöbbször tartózkodtak a szimbolizálástól, az elbeszéléstől, ugyanakkor sajátos, érzelemgazdag hangulatot tudtak kialakítani a megvilágítás és a fényeffektusok segítségével, vagy azzal, ahogyan látványhűen rögzítették egy-egy természeti jelenség egyediségét: az alkony egy különleges pillanatát, a vihar előtti furcsa fényeket, a holdfényben átlényegült vidéket. Kiállítási kalauz - francia anyag A barbizoniak egyik első és legkiemelkedőbb alakja, a realista tájábrázolás egyik nagyhatású úttörője Théodore Rousseau (1812-67) dans leur peinture aucun changement à valeur ou qualité révolutionnaires. Ils préparèrent plutôt le terrain à la véritable révolution qui allait surgir en peinture. Les artistes appartenant à l'école dite de « Barbizon » peignaient des paysages intimes, simples, à partir d'esquisses à l'huile et de dessins détaillés accomplis en plein air, à la place des représentations de paysages minutieusement codifiées au fil des siècles précédents. Ils partageaient l'amour du paysage, la parenté de leur méthodes de création, la recherche et la révélation des beautés cachées de la nature. Le caractère sublime de leurs œuvres émanait de leur interprétation de la nature, notamment visible dans les tableaux classés parmi le genre dit du « paysage intime », dans lequel le peintre fixe la beauté intime, unique de la campagne bien connue. / Leur coup de pinceau devint plus sensible, techniquement plus souple aussi, suite à l'attention soigneuse qu'ils accordèrent au cycle des saisons et aux heures de la journée ainsi qu'aux perpétuels changements de la nature. Ils recouii vraient la plupart de leurs tableaux crépusculaires d'un voile brun-gris, о en s'attachant aux nuances de la palette. } Parce qu'ils étaient la création d'un esprit surhumain, tous les détails de la nature leur semblaient dignes de l'attention la plus soutenue. En ne s'appuyant que sur leurs yeux et sur leurs sentiments, ils attribuèrent la même importance aux moindres détails : roselière, arbres solitaires, cabanes dans la forêt, pâturages, animaux paissant ou seulement mottes de terre, d'herbe ou buissons ça et là. La plupart du temps, ils s'abstenaient de verser dans la symbolisation, la narration, tout en étant capables de créer une atmosphère propre, riche de sentiments, à l'aide d'éclairages et d'effets de lumière ou en saisissant fidèlement la particularité de certains phénomènes naturels : l'instant unique du crépuscule, les étranges lumières précédant l'orage, les campagnes transformées sous le clair de lune. « Les fils des forêts ». L'étape de Barbizon dans la « quête du paysage » / 'The Sons of / The goal of the Barbizon painters was to study nature directly, but this did not result in any revolutionary qualitative change in their painting. Rather, they laid the groundwork for the later, real revolution in painting. The artists who belonged to the Barbizon school drew on the work of the previous centuries and, instead of depicting the landscape in a precisely codified manner, made simple, intimate landscape paintings on the basis of detailed drawings and oil sketches made outdoors. They were bound by a love of the land, a kindred approach to painting, and the quest for and rendering of the beauties that lay inherent in nature. The majestic spirit of the works stemmed from the consciousness of nature, which can be noticed in the pictures known as paysage intime [intimate landscape], in which painters recorded the simple, intimate beauty of certain regions that were well-known and had become personal. By carefully observing the eternal changes of nature, the changing times of day and the cycle of the seasons, their brushwork became more sensitive and technically more relaxed. They championed tonal painting, and their predominantly melancholy pictures were often drenched in a greyish, brownish haze./ As the creation of a superhuman spirit, every detail in nature was found to be deserving of the most devout consideration. Relying only on their eyes and their feelings, they ascribed a singular importance to every tiny detail, be it a swamp reed, a solitary tree, a forest hut, a meadow, an animal at pasture or simply a few tufts of grass, a lump of earth, or a bush. Most of the time they avoided symbolizing and narrating, while at the same time they were able to create a particular, emotionally charged atmosphere with the help of lighting and light effects or by the way in which they faithfully recorded the „Az erdők fiai". A „táj felé törekvés" barbizoni megállója 51 he Forest'. The Barbizon stop on the 'drive for landscape'
