Boros Judit szerk.: Barbizon francia és magyar ecsettel. Az európai tájfestészet mesterei (A Pest Megyei Múzeumok Igazgatósága kiállítási katalógusai 5. Szentendre, 2007.)

Claus Pese: Művésztelepek Európában: vázlatos áttekintés

iskolák megteremtése és az ideológiai tipizálás került előtérbe. / Úgy kell tehát Barbizonra tekintenünk, mint egy kulturális mozgalom kezdetére, amely a parasztfalvakból művészfalvakat, a művészfalvakból pedig művésztelepeket formált. A barbizoni festőknek „sem programjuk, sem kiáltványuk, sem folyóiratuk, de még nevük sem volt. A barbizoni iskola elnevezés az angol nyelvből átvett, későbbi meghatározás: David Croal Thomson 1890ben megjelentetett könyve, a The Barbizon School of Painters (A barbizoni festőiskola), e kétségkívül kiváló, minőségi bestseller szerzett végérvényesen nevet és dicsőséget Barbizonnak Franciaországon kívül is."/ Paul Gauguin négy évvel korábban, 1886-ban fedezte fel magának a malmairól híres kisvároskát, a Bretagne déli részén található Pont-Avent. Itt ismerkedett meg Charles Lavallal és Emile Bernard-ral, akik mindketten a Gloanec fogadóban éltek, és további festőket vonzottak maguk köré. Gauguin később ugyan elhagyta a várost, de még három alkalommal visszatért. Vele egy időben turisták és olyan fiatal amerikai festők érkeztek, akik felfedezték, hol élt és dolgozott példaképük. A művészetnek és a hamisítatlan természetességben töltött életnek a barbizonihoz hasonló együttélése alakult ki itt is, annak különleges kisugárzásával együtt./ A „művésztelep" fogalma nem Franciaországban alakult ki, ahol továbbra is ragaszkodtak olyan terminusokhoz, mint az école (iskola), a cercle (kör) vagy a groupe (csoport), hanem Németországban. 1895. július 6-án a Kölnische Zeitung a Müncheni Művészegylet éves kiállításáról tudósított: Ces circonstances favorisèrent la formation de différentes écoles nationales possédant chacune leur propre idéologie./ Barbizon doit donc être envisagé comme le point de départ d'un mouvement culturel transformant des villages en points de rencontre pour les artistes, avant de devenir par la suite des colonies d'artistes. Les peintres de Barbizon n'avaient rédigé ni programme ni de manifeste, ils ne publiaient pas de revue. Ils n'avaient même pas de nom officiel. En effet, le nom École de Barbizon" est une invention anglaise. Il est mentionné pour la première fois dans le livre de David Croal Thomson, publié en 1890 sous le titre The Barbizon School of Painters qui, en devenant un best-seller de premier rang, contribua à renforcer la gloire de Barbizon hors de France./ Quatre ans auparavant, en 1886, Paul Gauguin avait découvert une petite ville bordée de moulins, du n nom de Pont-Aven, dans le Sud de la Bretagne. C'est là qu'il fit la connaissance de Charles Laval et d'Emile Bernard. Tous deux habitaient l'Auberge Gloanec, rassemblant d'autres peintres autour d'eux. Après avoir quitté la ville, Gauguin y revint à trois reprises. Il y attira autant les touristes que déjeunes peintres américains, qui avaient eu vent du lieu où leur idole vivait et travaillait. On peut comparer ce lien étroit entre l'art et la vie dans une nature pure et innocente à celui présent à Barbizon./ La dénomination « colonie d'artistes » ne naquit pas en France où l'on s'en tenait fermement aux termes d' « école, cercle, groupe ». Elle vint d'Allemagne où, le 6 juillet 1895, avait été publié un article dans le quotidien Kölnische Zeitung au sujet de l'exposition annuelle de la Société des artistes de Munich. L'article hindered the continued development of international exchanges between French and German artists, and instead contributed to the emergence of national schools and ideological classifications. / We may thus regard Barbizon as the starting point of a cultural movement that turned rural villages into artists' haunts, and artists' haunts into artists' colonies. The artists who gathered in Barbizon had 'no program, no manifesto, no journal and - above all - no name. The name "Barbizon School" is an English invention: In 1890, David Croal Thomson published The Barbizon School of Painters - a popular and good book, which helped to firmly establish Barbizon's fame outside of France.'/ Four years earlier, in 1886, Paul Gauguin had discovered the small mill town of Pont-Aven in southern Brittany. There he became acquainted with Charles Laval and Emile Bernard. Both were then living in the Auberge Gloanec, where they attracted a coterie of like-minded painters. Gauguin left Pont-Aven, but would later return there three times. With him came tourists, and above all, young American painters who had discovered where their role model was living and working. As at Barbizon, the synthesis of art with a 'simple' life in communion with nature radiated a unique appeal./ The use of the term 'artists' colony' did not begin in France, where the designations école, cercle or groupe were generally used, but rather in Germany. On 6 July 1895, the Kölnische Zeitung reported on the annual exhibition of the Munich Artists Association: 'The special exhibition of the new artists' colony that has been established in the village of Worpswede Művésztelepek Európában: vázlatos áttekintés 35 Colonies d'artistes en Europe. Un aperçu j Artists' Colonies in Europe: An Overview