Boros Judit szerk.: Barbizon francia és magyar ecsettel. Az európai tájfestészet mesterei (A Pest Megyei Múzeumok Igazgatósága kiállítási katalógusai 5. Szentendre, 2007.)
Tanulmányok - Catherine Horel: Franciaország és Magyarország a 19–20. század fordulóján: csodálat és értetlenség
amelyben még a dédelgetői - mint például Gonnard és egyéb megfigyelők - sem hisznek igazán. „Összefoglalva tehát óvakodjunk a jó néhányunk táplálta illúziótól, hogy közel az idő, amikor Magyarország megadja a jelet a hármas szövetség felbomlására. (...) Másrészt Németország és a kettős monarchia szövetsége olyan erős, hogy a Habsburgok számára Németország vagy védőpajzs, vagy rettegett ellenség. De ne feledjük, hogy amíg az Osztrák-Magyar Monarchia nem fenyegeti a keleti politikai helyzet fennmaradását, nem lehetnek köztünk nézeteltérések, mert az ő érdekeik a világ egyetlen pontján sem ellentétesek a mieinkkel. Ezt a monarchia szövetségesi viszonyai és Magyarország speciális szándékai ellenére sem hagyhatjuk figyelmen kívül." 18 / Következésképp, a törökök kiűzése, a napóleoni háborúk és az 1848-as forradalom kapcsán a magyarok iránt felhalmozódott szimpátia - a vitathatatlan eredmények elismerése mellett - egyre fogy, és átadja helyét egy már-már az intolerancia határát súroló felsőbbrendűségi magatartással jellé- о mezhető nép képének. A franciák, mint oly sokszor, most is az anakronizmus hibájába esnek és az évszázadok óta szabad, erős, egységes és központosított Franciaország értékeit vetítik ki elvárásként Magyarországra. Nem magyaráz meg mindent, de segíthet megérteni, hogy a függetlenség - vagy legalábbis annak látszata gyakran vezet nacionalista elutasításhoz vagy a többségi nemzeten kívüliek beolvasztásának szándékához. Közép-Európa ifjú nemzetei előbb vagy utóbb mind kénytelenek megtapasztalni a nacionalista indulatok fellángolását, amelyet a francia szellem nagyon nehezen ért meg. Miképpen a következő francia generáció is képtelennek bizonyult igazi komplexitásában megérteni az 1918-as katasztrófa és az ország feldarabolása nyomán kialakult magyar mentalitást. 28 Barbizon francia és magyar ecsettel Barbizon - sous le pinceau des Français et des Hongrois j B, et la double monarchie est d'autant plus solide que l'Allemagne ne peut être pour les Habsbourg qu'un bouclier ou le plus redoutable des dangers. Mais rappelons-nous en même temps qu'aussi longtemps que l'AutricheHongrie ne menacera pas le statu quo politique en Orient, il ne peut exister de différends entre elle et nous, car sur aucun point du globe ses intérêts et les nôtres ne sont contradictoires. C'est une considération que malgré la position de la monarchie dans le système des alliances et les tendances particulières de la Hongrie, nous ne devons pas négliger» 8 . } Par conséquent, le capital de sympathie emmagasiné depuis la reconquête turque, les campagnes napoléoniennes et la révolution de 1848, s'érode au profit d'une image de supériorité, certes admirable au regard des réalisations accomplies, mais qui confine bientôt à l'intolérance. Comme souvent, les Français se rendent coupables d'anachronisme et plaquent sur la Hongrie les valeurs d'une France libre et forte, unifiée et centralisée depuis plusieurs siècles. L'explication n'est pas une excuse mais permet de comprendre pourquoi l'indépendance, ou du moins ce qui y ressemble, provoque très souvent des réactions de rejet nationaliste ou de volonté d'assimiler ceux qui n'appartiennent pas à la nation majoritaire. Les jeunes nations d'Europe centrale seront toutes concernées à un moment ou à un autre par des éruptions de fièvre nationaliste, que les esprits français auront les pires difficultés à comprendre. De la même manière, les Français de la génération suivante ne pourront véritablement comprendre la mentalité hongroise marquée par la catastrophe de 1918 et le démembrement du pays. lizon through French and Hungarian eyes dream that some, like Gonnard and other observers, cherish without really believing in it. To sum up, let us retain the illusion which some of us have, that the time is near when Hungary will give the signal that will dislocate the Triple Alliance. ... Meanwhile, the more solid the alliance between Germany and the double monarchy, the more Germany can only be either a shield or the most formidable of dangers to the Habsburgs. But let us remember at the same time that, so long as Austria-Hungary does not threaten the political status quo in the East, there can be no disagreements between her and us, since there is no place on the globe where her interests and our own conflict. This is a consideration that, despite the position of the monarchy in the system of allegiances and the tendencies particular to Hungary, we must not neglect.' 18 / As a consequence, the capital of sympathy accumulated since the Turkish reconquest, the Napoleonic campaigns and the revolution of 1848, is eroded away, and replaced by an image of superiority, which may be admirable in light of its accomn plishments, but which verges quickly on intolerance. As so often, the French are guilty of anachronism, and project onto Hungary the values of a free and strong France, already unified and centralised for several centuries. Analysis does not excuse, but may help us to understand why independence, or at least something resembling it, often provokes reactions of nationalist exclusionism, or else a desire to assimilate those who do not belong to the majority ethnicity. The young nations of Central Europe are all involved at one time or another in eruptions of nationalistic fervour, which French spirits have the greatest difficulty in understanding. In the same way, the French of the following generation cannot genuinely comprehend the Hungarian mindset, so marked by the catastrophe of 1918 and the dismemberment of the country.
