Boros Judit szerk.: Barbizon francia és magyar ecsettel. Az európai tájfestészet mesterei (A Pest Megyei Múzeumok Igazgatósága kiállítási katalógusai 5. Szentendre, 2007.)
Tanulmányok - Catherine Horel: Franciaország és Magyarország a 19–20. század fordulóján: csodálat és értetlenség
nyekkel járhat Franciaországra nézve." 7 Amikor 1895-ben a párizsi École Normale Supérieure mintájára megalakult az Eötvös Collegium, Budapesten lehetővé vált a franciabarátság intézményesítése, ám a kollégiumban oktató francia nyelvi lektorok nem mind keltették Franciaország jó hírét és Magyarországnak sem voltak feltétlenül őszinte hívei: említhetnénk mindjárt az elsőt, Jérôme Tharaud-t, aki mindvégig kívülállóként viszonyult a magyar kultúrához. 8 / A millenniumi ünnepségek idején hallatják legerősebben hangjukat az eltérő nézetek képviselői: az ünnepségsorozat alkalmat ad a nemzetiségeknek a tiltakozásra, és egyes francia szerzők Louis Léger, Ernest Denis vagy éppen Louis Eisenmann - hagyják magukat meggyőzni. Még azok is elismerik a probléma jelentőségét, akik továbbra is pozitívan viszonyulnak Magyarországhoz, és miközben csodálatukról biztosítják a magyarokat, lassanként kételkedni kezdenek a magyar állam által folytatott asszimilációs politika megalapozottságában. 9 A magyar Millenniumnak szentelt cikkében Francis Charmes is megrója a magyarokat harcos nacionalizmusuk miatt: „Inkább lovagiasak, mintsem nagyvonalúak, inkább okosak, mintsem toleránsak, ragaszkodnak a saját szabadságukhoz, de hajlamosak féltékenykedni mások szabadságára. Bármennyire szimpatikusak is, fenntartásokkal kell közelednünk hozzájuk. Határozottan elkülönülő és domináns nemzetiségként élnek több olyan nemzetiség között, amelyek együtteséből nem sikerült valódi nemzetet faragniuk, és itt ér véget az irántuk érzett csodálat." 10 A horvátokkal nyíltan szimpatizáló René Henry, Ce voyage est un événement considérable, et qui peut avoir des conséquences heureuses pour la France» 7 . La création en 1895, du collège Eötvös sur le modèle de l'École normale supérieure permit d'institutionnaliser la francophilie à Budapest, mais les lecteurs de français qui s'y succédèrent ne furent pas forcément les meilleurs avocats de la France ni de sincères amis de la Hongrie, à commencer par le premier, JérômeTharaud, qui demeura étranger à la culture hongroise 8 . / C'est au moment de la célébration du Millénaire que les voix divergentes se font entendre plus fortement, les fêtes sont l'occasion de protestations des nationalités et certains auteurs français comme Louis Léger, Ernest Denis ou Louis Eisenmann se laissent gagner par leurs arguments. Ceux qui restent favorables à la Hongrie reconnaissent toutefois l'ampleur du problème et tout en affirmant leur admiration pour les Magyars, commencent à douter du bien-fondé de la politique d'assimilation menée par l'État hongrois 9 . Ainsi Francis Charmes, dans sa chronique consacrée au Millénaire, reproche-t-il aux Hongrois leur nationalisme militant : « Ils sont plus chevaleresques que généreux, plus intelligents que tolérants, épris de liberté pour eux, mais volontiers jaloux de la liberté des autres. La sympathie qu'ils inspirent, quelque profonde qu'elle soit, ne va pas sans quelques réserves. Ils sont restés une nationalité distincte et dominante au milieu de plusieurs autres, dont ils n'ont pas su faire une nation véritable, et là est la limite de l'admiration qu'ils méritent»™. René Henry, ouvertement favorable aux Croates, et aussi And ré Duboscq, dont le livre paraît à la veille de la Première Guerre mondiale, jugent sévèrement l'assujettissement des minorités nationales. given to the French delegation at the 1885 exposition made Louis Ulbach reflect on opportunities to deepen ties. 'We didn't practice any politics; but politicians, who mingle peace and war, would be foolish to overlook this spontaneous and so universal movement of sympathy. There was not a single abstention in Hungary. ... This visit is a considerable event, which could have happy consequences for France.' 7 The creation, in 1895, of the Eötvös College, on the model of the Ecole Normale Supérieure, provided a means to institutionalise Francophilia in Budapest, but the French teachers who followed were not necessarily the best advocates of France, nor were they the most sincere friends of Hungary - beginning with the first of them, Jérôme Tharaud, who remained an outsider to Hungarian n culture. 8 / It was at the time of the celebration of the Hungarian Millennium that divergent voices began to make themselves heard more strongly, as the celebrations provided an occasion for demonstrations on the part of ethnic minorities. Some French authors, such as Louis Léger, Ernest Denis and Louis Eisenmann, were persuaded by their arguments. Those who remained favourable to Hungary nonetheless admitted the size of the problem, and while they affirmed their admiration for the Hungarians, they began to express doubts as to whether the assimilation policies pursued by the Hungarian government were well-founded. 9 Francis Charmes, in a newspaper column dedicated to the Millennium celebrations, faults the Hungarians for their militant nationalism: 'They are more chivalrous than generous, more intelligent than tolerant, great lovers of Franciaország és Magyarország a 19-20. század fordulóján: csodálat és értetlenség La France et la Hongrie au tournant du xx' siècle: fascination et incompréhension } France and Hungary at the Turn of the Twentieth Century: Fascination and Misunderstanding
