Boros Judit szerk.: Barbizon francia és magyar ecsettel. Az európai tájfestészet mesterei (A Pest Megyei Múzeumok Igazgatósága kiállítási katalógusai 5. Szentendre, 2007.)

Bodonyi Emőke–Verba Andrea: Barbizontól Szentendréig. Szentendrei művészek Barbizonban, 1923–1925

mögött megnyilatkozó, rejtett, szimbolikus tartalmak kifejezésére törekvő festői szemléletmód azonban igen különböző módon és mértékben jellemezte a telep festőit. A két 1926. évi szentendrei kiállítás között Paizs Goebel a Nemzeti Szalonban és az Ernst Múzeumban elsősorban párizsi, barbizoni és nagybányai tájkompozícióit tárta a nyilvánosság elé.

91 Paysage intime jellegű tájábrázolásai - ahogy a korai tanulmányrajzok esetében is utaltunk rá -, bizonyos értelemben már ekkor is lélekrajzok. A látvány rezdülékeny körülírásában személyes hangulatok, a tovahullámzó kedélyállapot belső elmozdulásai is kifejeződnek. Ezt az időnként a kompozíció szilárd vázát, a látvány értelmezhetőségét is veszélyeztető, a „fényittas", gomolygó formákban, „pompás színfantáziákban" megnyilvánuló hangulati labilitást a korabeli kritika is szóvá tette.

92 Mindazonáltal úgy tűnik, hogy Paizs Goebel Jenő számára éppen ez a rendkívül inspiráló módon ható barbizoni tájélmény adott lehetőséget a saját festői nyelv kibontakoztatására. Paizs Goebel. Dans le catalogue de la deuxième exposition de la Colonie d'artistes de Szentendre, Mihály Rozgonyi, le frère du peintre László Rozgonyi, souligne que les artistes exposés « vont indépendamment chacun leur chemin dans toutes les directions [...] recherchent le beau dans la nature sans la contempler d'un regard naturaliste, mais en extraient la symbolique mystérieuse et perçoivent la manifestation supérieure des choses du quotidien. »

90 Cette vision du monde des peintres qui tendaient leurs efforts vers l'expression des contenus symboliques, cachés, se manifestant derrière le visible, caractérise toutefois les peintres de la colonie de manière bien différente et dans des mesures bien distinctes. Entre les deux expositions de Szentendre de 1926, Paizs Goebel présenta avant tout au public ses paysages de Paris, Barbizon et Nagybánya au Salon National et au Musée Ernst

91

. Ses représentations paysagères à caractère de « paysage intime » comme nous l'avons indiqué pour ses études de dessins précédentes - étaient même alors assurément des dessins de l'âme. Dans le discours frémissant du spectacle s'expriment également les humeurs personnelles, le flot continuel des variations intimes de l'âme. La critique de l'époque fit aussi remarquer l'instabilité émotionnelle qui éclatait dans les formes tourbillonnantes, « imbibées de lumière », dans les « fantaisies solennelles », mettant de temps à autre en péril la structure stable de la composition, même l'intelligibilité de la chose vue

92

. Malgré tout, il semble que pour Jenő Paizs Goebel ce fut précisément cet élément du paysage barbizonien inspirateur qui lui permit d'épanouir son propre langage de peintre. Personal moods and the inward movements of the changing state of mind are also expressed in the sensitive periphrasis of what is seen. A contemporary review spoke of the instability of mood that manifests itself in swirling forms that are 'drunk on light' and 'glorious fantasies of colour' that at times even endangered the solid framework of the composition and the interpretability of what is actually before the viewer's eyes.

92 Nevertheless, it seems that this extraordinarily inspiring landscape experience in Barbizon gave Jenő Paizs Goebel the opportunity to create his own painting language. Barbizontól Szentendréig. Szentendrei művészek Barbizonban, 1923-1925 De Barbizon à Szentendre - Les artistes de Szentendre à Barbizon, 1923-1925 } From Barbizon to Szentendre - Artists from Szentendre in Barbizon, 1923 - 1925 107