Schenk Lea szerk.: Szemtől szemben. XX. századi önarcképek, művészportrék és kettős arcképek a Szentendréhez kötődő festészetben. (A Pest Megyei Múzeumok Igazgatósága kiállítási katalógusai 4. Szentendre, 2005.)

Schenk Lea: Bevezető

SCHENK Lea BEVEZETŐ „Ha elkészülne а XX. századi festészet ikonográfiái kézikönyve, az önarckép műfaja jelentős helyet kapna benne. A szigorúan nonfiguratív irányzatokat kivéve, minden irányzat képviselői a legnagyobb öntudattal festik meg önarcképüket s önmagukat „a festő" hivatásának megtestesítőjévé emelik"- állapította meg Szabó Júlia Derkovits Gyula önképmásait elemző írásában. 1 A Szentendréhez kötődő művészeknél hasonlóképpen jelentős szerepe van az önportré önfeltáró és lélekelemző műfajának. A rendkívüli változatosságot mutató önábrázolások között a fes­tői hivatást reprezentáló önarcképek típusa képviseli az egyik legjellegzetesebb vonulatot, de a kevésbé szigorúan felfogott nonfiguratív irányzatban is történt kísérlet önportré létreho­zására. Vajda Lajos változatos ikonográfiái típusokat képviselő önképmásai között Absztrakt önarckép is létezik. 2 A szentendrei művészetről és művészekről publikált irodalom­ban a szentendrei festészet műfaji sajátosságainak vizsgálatán belül az önarcképek és művészportrék külön témaként nem képezték még alapvető kutatás tárgyát. Műfaji vonatkozásban eddig a tájkép és a városkép sajátosságainak feltárására esett a hangsúly, e kutatások keretében azonban történtek utalások a szentendrei művészek önábrázolásainak bizonyos típusaira és sajátosságaira is. Haulisch Lenke a szentendrei festészetről 1977-ben publikált könyvében az 1930-tól létrejött alkotásokat vizsgálva annak el­lenére, hogy műfaji szempontból elsősorban a szentendrei ter­mészeti és építészeti miliőt megjelenítő alkotások specifikumait tárta fel, 3 a szimbolikus önképmások néhány típusára is kitekint. Szimbolikus jelentés hordozójaként a szentendrei témavilágból számára elsősorban „a ház és a fa motívuma érdekes", 4 s ez témánk szempontjából is jelentős. A fa motívumának megsze­mélyesített ábrázolását vizsgálva ugyanis nemcsak arra mutat rá, hogy a „szentendreiek faábrázolásai éppen úgy személyes jellegűek, mint házábrázolásaik" 5 hanem arra is utal, hogy a „ház és a fa téma mögött (...) önarckép rejlik, 6 sőt bizonyos esetekben „maszkká alakulnak e motívumok". 7 Sajnos konkrét példákat nem hoz, de rendkívül fontos észrevétele az, hogy a természeti szférához valamint az architektonikus miliőhöz kap­csolódó szimbolikus alkotásokban perszonifikációs és identifi­kációs vonatkozások nyilvánulnak meg. Kiss Joakim Margit szintén egy másik képzőművészeti műfaj vizsgálatának keretében tekint ki szentendrei művészek bi­zonyos típusú önportréira. 8 A tájkép műfaji sajátosságait ele­mezve a szentendrei festészet 1926-35 közötti időszakában a tájháttérrel festett önképmások esetében Jeges Ernő, Rozgonyi László és Paizs Goebel Jenő önportréinál a háttérbeli táj stiláris forrásaira mutat rá és csoport-arcképként Jeges Ernő Pohárkö­szöntőjét tárgyalja. 9 Turai Hedvig egy későbbi, pontosabb tipológia alapjául szánt ta­nulmányában Anna Margit 1930-1944 közötti önábrázolásainak vizsgálatához választott a stiláris megközelítés helyett számára célszerűbbnek látszó tartalmi, tematikai, ikonográfiái szempon­tokat, amelyek alapján az általa feltárt önarckép-csoportok és típusok „új megvilágításba helyezik nemcsak a jelzett korszakot, hanem az egész életművet." 10 Azon képtípusok közül - melyek Anna Margit művészetének vizsgált időszakára jellemzőek - az ecsetet tartó önportré, a csendéleten belüli „kép a képben" mo­tívumként mutatkozó önképmás, valamint a maszkos önarckép a Szentendréhez kötődő - a városban bizonyos ideig alkotó vagy életművét itt létrehozó - művészek többségénél is jelen­tős szerephez jut. Meg kell még emlékeznünk Chikán Bálint „Önarcképek" gyűjte­ményéről, 11 melyben témánk szempontjából fontos szentendrei ' Szabó Júlia: Derkovits Gyula önarcképei, MNG Közleményei, 1965, V. 125. 2 Vajda Lajos: Absztrakt önarckép, 1937, p., szén, 400x310 mm, j. п., SzFM Itsz.: 83.43., közölve: Vajda Lajos Múzeum, Szentendre, 1986, kat. bev.: M. Várhelyi Vanda, 52. kép 3 Haulisch Lenke: A szentendrei festészet kialakulása, története és stílusa 1945-ig, Bp., 1977, 67. Haulisch Lenke a szentendrei művészetre jellemző tájképi vonulaton belül a dombvidék és a kert, a városképi tematikában pedig az utcakép kivágatait elemezve mutatott rá a szűk kivágatú kompozíciók sajátosságainak és az egyetlen motívumra (ház, domb, fa) szűkítő képépítésnek szemléleti kapcsolatára. 4 Haulisch Lenke, 1977, i. m. 77. 5 Haulisch Lenke, 1977, i. m. 78. 6 Haulisch Lenke, 1977, i. m. 79. 7 Haulisch Lenke, 1977, i. m. 79. 8 Kiss Joakim Margit: A tájkép a szentendrei festészetben 1926-35 között, in: A szentendrei művészet 1926-35 között, Szentendrei Múzeumi Füzetek 2., Szentendre, 1997,36. 9 Kiss Joakim Margit, 1997, i. m. 36. ,0 Turai Hedvig: Az önarckép Anna Margit korai munkáiban (1930-1944), Művészettörténeti Értesítő, 1996.1-2,89. " Az Önarcképek című Chikán Bálint Gyűjtemény „Hatvanban, a Városi Könyvtár és Közösségi Házban tekinthető meg, állandó kiállítás keretében (Chikán Bálint Galéria)", in: Hann Ferenc: A szerkesztő előszava; Chikán Bálint: Pókerparti Aphroditéval, Válogatott művészeti írások, Arcus Kiadó, Vác, é. п., 10. 5

Next

/
Thumbnails
Contents