Schenk Lea szerk.: Szemtől szemben. XX. századi önarcképek, művészportrék és kettős arcképek a Szentendréhez kötődő festészetben. (A Pest Megyei Múzeumok Igazgatósága kiállítási katalógusai 4. Szentendre, 2005.)

Bodonyi Emőke: Kmetty János kései önarcképei

Mint korábban szó volt róla, a hatvanas évekbeli képeinek hátterében kísérő alakok tűnnek fel, köztük egy napernyős hölgy. Önálló motívummá is válik A festő és a napernyős hölgy című képen.

13 Csak találgatni tudunk, hogy talán egy békés álomvilág szereplője-e, jelenléte azonban mindig idillikussá emeli a kép hangulatát, a polgári világot is megidézi. Amikor Kmetty a kortárs Barcsay Jenőről megrajzolja saját önarcképének párdarabját, e képeken is feltűnik egy-egy női figura. A két portrén azonban eltérő beállításban látható, mintha a figura elmozdulna a két kép egymáshoz való viszonyában. Kmetty Jánosról tudjuk, hogy az idő mindig izgatta. Az időtényező, a negyedik dimenzió bevonására a több nézőpontú kubizmust tartotta a leginkább alkalmasnak. Most más megoldást választott: a mozgófilm kockáihoz hasonlóan, mintha mozgásban lenne, más testtartásban jelenik meg a mellékalak. Ehhez hasonló eljárást alkalmazott egy reprodukcióról ismert Kettős portrén

4 is, amely diptichon formájában kétszer ábrázolja egészalakosan saját magát. A két figura egymás mellett szerepel úgy, mintha a baloldali alak egy lépésnyire közelebb kerülne a nézőhöz. 1968-ban készült el a KékangyaP

5 című festménye. Ezen a képen is az ecsetköteget tartó, kalapos, makacs, konok tekintetű önarckép a fő motívum. Mögötte perspektivikusan rövidülve egymás fölé rendezve szerepelnek a következő elemek: anya gyermekkel, angyal glóriával, és egy szentendrei templomtorony. A szomorúság és a magány, az összegezés és búcsú atmoszférája hatja át ezt a képet, és a borongó kék is egyfajta belső rezignáció hordozója. Az angyal ugyanakkor az ihletettség szimbólumaként utal arra a szellemi, spirituális kapcsolatra is, amely a művész életét végigkísérte. Az életmű vége felé a színek kivilágosodnak, a kompozíció is leegyszerűsödik: a homogén színmezők nagyobb felületekre osztják a kép síkját. Utolsó önarcképein a festő szinte eggyé válik a természettel: arcvonásai összeolvadnak hol a szentendrei tájjal, hol magasra nyúlt fákkal vagy templomokkal.

16 A képmás része lesz az egésznek. Megindító erejű, amilyen őszintén vall saját magáról, arcvonásainak változásáról. Hitében nem változott, külsejében is csak annyit, amennyit az idő magának követelt. 13 Kmetty János: A festő és a napernyős hölgy, 1968. p.akv.cer. 220x85 mm, SzFM Ltsz.: 92.20 14 Kettős önarckép, reprodukció in.Oelmacher Anna: Kmetty János 80 éves, Magyar Nemzet, 1969. december 23. 5. 15 Kék angyal.1968. olaj, vászon. 85x30 cm. 16 Önarckép fával, olaj, farost, 39x23 cm.J.b.l. Kmetty, SzFM Ltsz. 85.262, Önarckép templomokkal, olaj, farost, 37x22 cm, J.k.l. Kmetty, SzFM Ltsz. 85.263, Szentendrei park önarcképpel, 1972. olaj, farost, 25x20 cm, J.k.l. Kmetty, SzFM Ltsz. 85.254 37