Schenk Lea szerk.: Szemtől szemben. XX. századi önarcképek, művészportrék és kettős arcképek a Szentendréhez kötődő festészetben. (A Pest Megyei Múzeumok Igazgatósága kiállítási katalógusai 4. Szentendre, 2005.)

Schenk Lea: „Kép a képben” – XX. századi önarcképek és kettős portrék a Szentendréhez kötődő festészetben

tárgyak gyűjtésével. „Korniss Dezső és az ö inspirációjára Vajda Lajos - mint Németh Lajos értékelve rámutat - a bartóki program nyomán a helyi népi tradíció emlékeinek képzőművészeti metamorfózisát kereste,

104 az 1935 nyarától indult motívumgyűjtő program keretében készült rajzoknak a konstruktív-szürrealista tematika módszerével történő későbbi feldolgozás által. Ha Korniss és Vajda motívumgyűjtő tevékenységének előzményeit keressük a Szentendréhez kötődő művészek körében tulajdonképpen találunk is előzményt, meg nem is, attól függően, hogy milyen szempontból vizsgálódunk. Népművészeti tárgyak gyűjtése ugyan már az 1920-as évek második felétől és az 1930-as évekre jellemzően kimutatható, e tárgyak motívumait azonban Korniss és Vajda kezdte el gyűjteni és programjuk ebben a vonatkozásban az előzőektől eltérő koncepción alapszik: a tárgyak tényleges begyűjtése helyett ugyanis, azok motívumairól készült rajzokat gyűjtenek, s gyűjtési körüket kitágítják többek között a népi funkcionális tárgyakra és a népi építészet emlékeire is. Korniss motívumgyűjtő programjának koncepcióját teoretikusan Fülep Lajos az egyetemes és nemzeti kultúra korrelációjára vonatkozó elmélete alapozhatta meg, amellyel Korniss már 1931-ben megismerkedett Párizsban.

105 Feltehetően a fülepi elméleti inspiráció játszott közre abban is, hogy a néhány évvel korábban folytatott sümegi és csabrendeki gyűjtés után a hazai legnagyobb népművészeti gyűjtemény megismerésére törekedett, ugyanis - Keserű Katalin kiemelését idézve - önmaga nyilatkozik arról, hogy „1931-ben, amikor visszatértem Párizsból, bevettem magamat a Néprajzi Múzeumba, és úgy képzeltem, hogy innen elindulva sikerül majd kialakítanom a magyar gyökerű modern festészetet, ahogyan Bartók tette a zenében.

106 Korniss nyilatkozik arról is, hogy „ebbeli szándékomat és tervemet elég sokfelé hangoztattam. Ezt a törekvésemet később megerősítették Németh Lászlónak a Tanúban megjelent írásai is".

107 Korniss 1933-ban festett Parasztasszony című olajképét Hegyi Loránd úgy értékeli, mint amely „elsőként merít a specifikusan etnikai-nemzeti motívumvilágból".

108 A művész szintén 1933-ban festette Bölcső című olajképét, amihez 1947-ben még három variációt készített.

109 További kutatásra vár a Szentendréhez kötődő művészek körében a népművészeti motívumokat szerepeltető alkotások számbavétele, kronológiai és motivikus összehasonlító feldolgozása. A motívumgyűjtés induló évében, 1935-ben pédául Korniss nagyszabású szintézisként mikrokozmosz sorozatát festi meg, Vajda pedig szigetmonostori parasztházak részleteiről - homlokzatról, homlokzati ornamensről, hatosztatú ablakról - azaz épületek fragmentumairól készít többek között ebben az évben motívumgyűjtő rajzokat. 1936-ban, amikor Vajda Lajos megírja utólagos program-ismertető levelét,

110 tányéros motívumegyüttessel kezd el montázsvariációkat készíteni. 1937-ben keletkezik Rajzmontázs önarcképpel™ című kompozíciója, amelyen korábban gyűjtött motívumokat is alkalmazva olyan kiemelkedő jelentőségű szintézist alkot, amelyet a tanulmány későbbi részében fogunk elemezni. Korniss és Vajda feltehetően jól ismerte egymás 1936-ig keletkezett alkotásait, mivel gyakran látogattak el egymáshoz, mint arról Vajda Júlia életrajzi feljegyzéseiből az 1935-ös év tárgyalása kapcsán értesülünk. „Korniss Dezső ugyan Pesterzsébeten lakik de vagy ő jön be, vagy mi megyünk ki hozzá egy-két hetenként. 1936 nyarán már rövidebb időt tölt Kornissal, mint előző nyáron mert Korniss megbetegszik. Vajda ekkor nővére szentendrei lakásának padlásán dolgozik, onnan küldi nekem leveleit Bratislavába családomhoz. Azután Korniss ismeretlen okokból elszakad Lajostól. Lajos nagyon búsul emiatt mert ő volt az a festőtársa akivel megértették egymást."

112 Vajda minden bizonnyal ismerte Korniss 1934-ben festett Csendélet tányérral és hagymával"

3 című alkotását is, mert 1936-tól datálódó tányéros rajzainak egyes részletei rendkívül hasonlítanak e kép egyes motívumaihoz: a felülnézeti tányért ugyanis a rajta lévő késhez kapcsolódó paprika motívumával együtt a kornissi kompozícióhoz hasonló módon jeleníti meg e rajzokon. A másik fontos kornissi képi elemnek, - a villa alatt ábrázolt kicsírázott hagymának - kompozíciós helyén viszont egy letekeredő héjával együtt ábrázolt almát szerepeltet. A vajdaivá asszimilált tányéros motívum legegyénítettebb variánsai azok a szürreális változatok, amikor a tányér belsejébe olyan ablakpárost rajzol a művész, amelynek előzménye 1935-ben festett szigetmonostori hatosztatú ablaka.

114 Az ablak egyébként az 1936-os évtől Vajda rajzain a leggyakrabban szerepeltetett tárgyi motívumok egyikévé válik. A különböző osztatú és arányú ablakszemek a test, a lélek és a szellem hármas kötését is megjelenítő önképmásokon és kettős 104 Hegyi Loránd: Korniss Dezső, Bp., 1982, 28.: Hegyi idézete Németh Lajostól, 101. jegyzet 105 Hegyi Loránd ugyanis felhívja a figyelmet arra, hogy „1931 nyarán egy Szajna-parti könyvárusnál Korniss megvette Fülep Lajos Magyar művészet című könyvét. Ebben teoretikus tisztaságban olvashatta az egyetemes és nemzeti kultúra korrelációjának kifejtését, mely némileg igazolni látszott saját korábbi törekvéseit, de főleg további művészi fejlődésére gyakorolt mély hatást in: Hegyi Loránd, 1982, i.m. 23. 106 Keserű Katalin Korniss Dezső /Cóntó/ó/rcímű alkotását elemző tanulmányában idézi e sorokat. In: Keserű Katalin: Korniss Dezső: Kántálok, 1946, Janus Pannonius Múzeum évkönyve, XX-XXI. (1975-76), Pécs, 1977, 318. 107 Korniss Dezső önmagáról. Feljegyezte Székely Zoltán (1960-62), (Művészettörténeti-Kutató Csoport, Adattár), Művészet 1974/11, 5. 108 Hegyi Loránd, 1882, i.m. 31. 109 Hegyi Loránd, 1882, i.m. 31. ""Szentendre, 1936. augusztus 11. In: Mándy Stefánia: Vajda Lajos, Bp., 1983., 181. 111 Vajda Lajos: Rajzmontázs önarcképpel, 1937, p. ceruza, 32x24 cm, J.n. (Hátlapon: Önarckép templommal, p. ceruza, 315x230 mm, 1935), SzFM Ltsz.: 83.55., közölve: Mándy Stefánia: Vajda Lajos, 1983,135. kép; Vajda Lajos Múzeum, kat.bev.: M. Várhelyi Vanda, Szentendre, 1986, 64. kép 112 Vajda Júlia élatrajzi feljegyzései, in.: Mándy Sefánia 1983., i.m., 172. 113 Korniss Dezső: Csendélet tányérral és hagymával 1934, p., paszt, 41,5x38 cm, Mgt. közölve: Hegyi Lóránd 1982 i.m. VIII. kép ""Vajda Lajos: Szigetmonostori ablak 1935 k. kart., temp., 45x45 cm J.n. SzFM Ltsz.: 83.23 közölve: Mándy Stefánia 1983., i.m., IX. kép 22