Haider Edit: Pipagyűjtemény a tápiószelei Blaskovich Múzeumban (A Pest Megyei Múzeumok Igazgatósága kiállítási katalógusai 3. Szentendre, 2005.)

ORNAMENTÁLIS DÍSZÍTÉSEK TÍPUSAI A PIPÁKON 67. Tajtékpipa XIX. század közepe táján M.: 13,5 cm; H.: 11 СШ 67. 280. 1. Hasas korsó alakú, két végén karimás pipatest, derékvonalánál és attól lefelé gazdag benyomott, vésett geometrikus és növényi mintázatokkal. Száj- és szárpereme ezüsttel borított, áttört, trébelt virágmintás, kettős domborulatú kupakja lánccal kapcsolódik a szárperem karikájához. Ezüstben nehezen olvasható beütések: GROSS IN WIEN, ,,A' bécsi hivatalbélyeg. Josef Carl Gross pipaszerelék-készítő mester az 1830-as évektől 1862-ig működött Bécsben. Halála után Barbara Gross vette át az üzletet (N. 2002. P1029., 1027.). 68. Tajtékpipa Magyar, XIX. század első negyede M.: 10,5 cm; H.: 12 cm 67. 353. 1. Hasas korsó alakú pipatest, övszalaggal osztott derekán és alatta a kosáron benyomott mintás dekoráció. Talpán sokszirmú virágfejként alakított motívum. Száj- és szárpereme ezüsttel borított, széle karéjosan formált. Az ezüstben ötvösjegyek, pesti 1822-es beütés (K. 398.), levél alakú pajzsban IE Johannes Pasperger 1817-ben lett mester, 1839-ben még említik (K. 518.).