Haider Edit: Pipagyűjtemény a tápiószelei Blaskovich Múzeumban (A Pest Megyei Múzeumok Igazgatósága kiállítási katalógusai 3. Szentendre, 2005.)

SZOBORPIPÁK 53. Tajtékpipa ezüstkupakkal Magyar, XIX. század eleje M.: 15,5 cm; H.: 12 cm 67. 318. 1. Szokatlan formájú, szoborszerű, állatalakos hidas pipa. A hagyományos egyenes, hengeres pipafej naturalisztikus, bozontos hím oroszlán fején nyugszik, amely két erős mancsával egy hosszú farkú, négy lábát testéhez húzó, rágcsálószerű állatot, borzot ragad meg. A két állat között áttöréssel megfaragva. Az oroszlánfejtól kiinduló, geometrizáló vaskos rész alkotja a pipa hídját, vagy inkább nyakát, amely az alsó rész nélkül hagyományos, inkább hosszúkás, hattyúnyakú pipaformát mutatna. Az alsó állatalakos részt a felső részhez kapcsolja a két külön faragott mancs és a felnyúló hosszú farok, melyet egy levélmotívum kísér. A pipát koronázó domború kupak tagolt, áttört, szirmos díszítésű, kis gombos fogóval. A pipa száj- és szárpereme tagolt, ezüsttel fedett, jelzett. Ezüstjegye a szárlyuk és a száj peremezésébe beütve: 1790-1800 közötti pesti ötvösjegy (K. 393.), „0" évbetű (1796-1816 között), TT írott monogram. Thomas Trautzl pesti mestert 1803-1815 között említik a források (K. 501.).