Haider Edit: Pipagyűjtemény a tápiószelei Blaskovich Múzeumban (A Pest Megyei Múzeumok Igazgatósága kiállítási katalógusai 3. Szentendre, 2005.)

PIPAFORMÁK, SZIPKÁK 26. Tajtékpipa XIX. század második Jele M.: 10 СТП; H.: 9 cm 67. 385. 1. Hattyúnyakú, két végén karimásán kiszélesedő pipaforma. Díszítése a talprészről induló gerezdéit jellegű, stilizáltán leveles motívum, amely a kehelyszerű kosarat alkotja, karmosán fogva a felfelé induló részt. Szárlyuk öntött levélmintás nikkellel szegélyezett. Tajtékban WEISZ beütés. A szájperem nikkellel borított, öntött levélmintás szegéllyel. Domború kupakja áttört. A fémben osztott pajzsban N/SI jegy. Blaskovich György pipája volt. 27. Tajtékpipa Magyar XIX. század első Jele M.: 11,8 cm; H.: 12 cm 67. 278. 1. Egyenes fejű, hengeres, középen enyhén befelé ívelő alakú tajtékpipa ezüstmontírozással, domború talprésszel. Ezüst kupakperemét tajtékrész zárja, amelyen fekvő, karikába gömbölyödő nagy, lompos farkú kutya faragványa látható. A kupak közepén nyílás a távozó füst részére. Az ezüstben 13-as ezüstfinomsági jegy és írott JG, Johannes Gerhardt kassai mester jegye. Gerhardt 1830-ban lett mester, 1854-ben még működött (K. 905.). A szájperemezésen más jegyek, FS mesterjegy. Talán Franciscus Schack 1828-ban elhunyt pécsi mester jegye (K. 1620.).