Maróti Éva: Szentendre – Ulcisia Castra – római kori kőemlékei (A Pest Megyei Múzeumok Igazgatósága kiállítási katalógusai 2. Szentendre, 2003.)

Kőtárunkban nagyrészt a Szentendrén előkerült kőemlékeket mutatjuk be. A római kori tábor falainak maradványai a középkorban még láthatóak voltak, a XIX-XX. században tűntek el a föld színéről. A tábor területén kezdetben szőlők és gyümölcsösök voltak, majd néhány villa is épült - ugyanúgy, ahogy a későrómai temető területére is. A föld forgatása, az építkezések során egyre több régészeti lelet került elő - ezek egy része elkallódott. A Magyar Nemzeti Múzeum létrejötte után több tárgy került be az ottani gyűjteménybe, később a XIX. század végén alapított Aquincumi Múzeumba jutottak a szentendrei leletek. Az 1920-as évek második felében, a dr. Nagy Lajos ásatásaiból származó leletek egy része már itt maradt a városban - a Városházán kezdett kialakulni egy régészeti gyűjtemény. A jelenleg a Kőtárunkban látható faragványok közül 11 db (Kat. 2-4-, 6., 8., 16., 18-19., 22., 35-36.) a Városházi Gyűjtemény része volt. A

II. világháború után, az 1950-es években alakult meg Szentendrén a Ferenczy Múzeum, melynek Soproni Sándor által rendezett helytörténeti kiállításán is láthatóak voltak római kőemlékek: melyek 1958-tól a múzeum udvarán és a kapu alatt voltak kiállítva. Az új szabadtéri Kőtár 1970. október 1-én nyílt meg a jelenlegi helyén, ahol a kövek Ulcisia Castra (a Kr. u. IV. századtól Castra Constantia) táborától délre, szabad téren kerültek bemutatásra Tettamanti Sarolta rendezésében. 1975-ben a Római sánc utca nyomvonalán kiszélesített 1 l-es út megépítése miatt a Kőtár területe 20 méterrel kisebb lett, így az azóta előkerült kőemlékeket - néhány kivétellel - már nem tudjuk kiállításunkban elhelyezni. A nagy forgalmú út közelsége és az időjárás viszontagságai erősen megviselték a köveket - a megnyugtató megoldást a zárt, védett kiállítótérben való elhelyezésük jelentené. Erre sajnos jelenleg nem volt lehetőségünk, csak a tisztításukat, felújításukat tudtuk elvégezni. 6