Maróti Éva: Szentendre – Ulcisia Castra – római kori kőemlékei (A Pest Megyei Múzeumok Igazgatósága kiállítási katalógusai 2. Szentendre, 2003.)

5. ERAVISZKUSZ NŐ SÍRKÖVE Masuia sírköve, melyet férje, Namio, Atun fia állított. A feleséget kelta viseletben látjuk: ún. turbánfátyollal, mely a kalap és a kendő kombinációja és könnyű szövetből készült, redőzött, a vállon hatalmas dísztűkkel, ún. noricumi-pannoniai típusú fibulákkal megtűzött ruházatban. Ékszerei is jellegzetesek: a vastag, fémszálakból sodort nyakperec (torques) és nagy, hólyagos díszű karperecek. A férjet római öltözékben és hajviselettel ábrázolták. Alattuk kocsijelenet ábrázolja a túlvilági utazást. A sírkő megmunkálása, ábrázolásai nagyon hasonlítanak két másik szentendrei sírsztélére (Kat. 7. és Kat. 34.) és egy Solymáron előkerült kőre. Valószínűleg egy közeli, bennszülött műhely termékei. A téglalap alakú sírkő anyaga homokkő, mérete: 231 x 88 x 30 cm. (SzFM 58.26.1.) Felirata: Masuia Casuif(ilia) an(rwrum) LXV/t(itulum) p(osuit) Namio Atunis f(ilius) co(n)iu/giet sibi vivo II Belicus amicus (A felirat két szava - „Belicus amicus" - a keskeny képmezőben, a ló háta felett látható, nem a feliratos mezőben.) Lelőhelye: Szentendre, a későrómai temető XVI. sírjából, másodlagos felhasználásból (kőládasírból). Kora: Kr. u. I-II. sz. fordulója Irodalom: FITZ 1957, Kat. 27.; RIU 911; MRT 7., 28/2. lh. 258. o. Kat. 17., 60. t. 2.; VISY 1997,16-17. Kat. 15.