Mazányi Judit szerk.: XX. századi magyar művészet – Szentendréről nézve (A Pest Megyei Múzeumok Igazgatósága kiállítási katalógusai 1. Szentendre, 2003.)

Mazányi Judit: Kisvárosi mikrokozmosz 1935–1949 (Művészeti szemléletmódok történeti és stiláris összefüggésekben)

vei. Mazányi Judit: Egy, a Szentendrei Művésztelepre vonatkozó, 1930-as évekbeli dokumentum értelmezése, in.: Kutatások Pest megyében (szerk.: Korkes Zsuzsa), Szentendre, 1997. 149-157.pp. A memorandumban foglaltakat megerősíti Turehányi Erzsébet leírása is. id. szerző: A Szentendrei művésztelep tíz éve, 1939.10.p. 2 Kántor Andor: A régi művésztelep, in.: A Szentendrei régi Művésztelep hatvan éve (Kat), Szentendre, 1988. 5.p. 3 Turehányi, id. mű, 5.p. 4 Bodonyi Emőke: Jeges Ernő, Szentendre, 2001. sz.n. 5 „Az olyan ábrázolás, amely megfosztja az anyagot megjelenési formájától, nem hangsúlyozza ki karakterét annak, amit fest, nem volt Ínyemre. Több kusza dolog volt, amit nem tudtam követni, mert festői igazságaimmal ellentétben állt."Onódi Béla: Életutam, Szentendre, 1984. 65.p. 6 A keletkezés történetének, az ikonográfiának, az alkotók személyének pontos meghatározását Bodonyi Emőke végezte el Huszadik századi falképek a szentendrei Keresztelő Szent János Plébániatemplomban e. tanulmányában, in.: Kutatások Pest megyében, (szerk.: Korkes Zsuzsa), Szentendre, 1997. 133-148.pp. 7 A Szentendrei Képtárban rendezett életmű kiállítás kapcsán, a dokumentumokkal összefüggésben Verba Andrea elemzi a festő művészetét és annak forrásait, id. szerző: Paizs Goebel Jenő, Szentendre, 1996. 13.p. 8 uo.: 24. p. 9 Barcsay Jenő: Munkám, sorsom, emlékeim, Bp. 2000. 69.

p.; (Ld. még e kötet „Vázlat egy korszakról...", tanulmány 16. jegyzet.) 10 uo. 108.p. 11 Úgy tűnik, Nagy Istvánt is sokra becsülte, и.о. 50.p. A pályája végén megközelítőleg hasonlóan szűkszavú eszközökkel fogalmazó Nagy egyik nyilatkozata erősen összecseng Barcsay célkitűzéseivel: „Egy életen át kerestem azt a lényeget. A témában a lelket. Fák, házak, virágok, emberarcok bonyolult összevisszaságában azt, ami a felületek alatt vibrál. A belső hűséget. A hasonlatosságot, amiben az egész él. Az egész!... Ma is vallom még, hogy a sok szín olyan mint a bőbeszédűség. Nem a lényeget mondja." Solymár István: Nagy István Bp. 1977. 103. p. 12 A telepen megfordulók és városba látogatók listája elég terjedelmes a különböző forrásokban, és nem egy esetben ellentmondásokat is felfedezhetünk közöttük. További, kritikai forráskutatásokat igényel az egyes művészek szentendrei tartózkodásának és művészi életművükben betöltött szerepének tisztázása. 13 Gráber Margit: Emlékezések könyve, Bp. 1991., 34.p. u

Vas István: Miért vijjog a saskeselyű? (Bp. 1981) с önéletrajzi művében egy fejezetet szentel Kassák szentendrei tartózkodásának. 91-108.pp. 15 Kratochwill Mimi/Czóbel Béla, Veszprém, 2001. 38.p. 16 Vajda Lajos levelei feleségéhez, Vajda Júliához 1936-1941., Szentendre, 1996. 42.p. 17

Ámos Imre naplója, in.: Ars Hungarica 1984/1.sz. 122.p. 18 Szeifert Judit: Az örök kívülálló, Bp. 2001. 24-26. pp. 19 Bernáth Aurél: A múzsa udvarában,Bp. 1967., 80.p. 20 Berda Ernő: A szocialista képzőművészeti csoport, kézirat, MTA MKI Adattár: MDK-C-l-25/77/1-26. 21 Hegyi Lóránd: Korniss Dezső, Bp. 1982. 16. p. 22 Kornissnak Haulisch Lenke szerint (A szentendrei festészet, Bp. 1977. 43. p.) távoli rokonai élnek a városban, míg Vajdáról köztudomású, hogy családja hosszasabb szerbiai és rövid zalaegerszegi és budapesti időszak után, 1923-ban végleg Szentendrén telepedett le. 23 Vajda Lajos levelei feleségéhez, Vajda Júliához 1936-1941., Szentendre, 1996. 29. p. 24 uo. 39.p. 25 Meg kell jegyezni, mind Kornissnak, mind Vajdának számos műve megsemmisült, így nehezen rekonstruálható e korszakuk. 26 Vajda: id. mű 36-37. és 39 -40. pp. 27 A műveket részletesen elemzi monográfiájában Hegyi Lóránd: Korniss Dezső, Bp. 1982. 31-39. pp. 28 Vajda Lajos levelei feleségéhez Vajda Júliához 1936-1941., Szent- 27 endre, 1996. 33. p. 29 id. mű, in.: Tény és titok. Szabó Lajos összegyűjtött írásai, Veszprém 1999. 10-1 l.pp. 30 Vajda a szó hagyományos értelmében nem vallásos, de felfogására jellemző, hogy egyik levelében ismerősétől így határolja el magát: „Más szempontok vezetik őt az életben, mint minket, és ő főképp materialista szemléletű, mondjuk 'Marxista', mondjuk 'Szocialista'." Vajda Lajos levelei feleségéhez, Vajda Júliához 1936-1941., Szentendre, 1996. 62. p. 31 Szabó Lajos: A hit logikája. Teocentrikus logika, in.: id. mű, 48. p. 32 Pataki Gábor a folyamat kezdetét 1937-re teszi: 1937: Vajda konstruktív szürrealizmusának kialakulása. Ars Hungarica, 1988/1. 23-28.pp. 33 Korner Éva Vajda Lajos művészete с tanulmányában írja: „...Ő egymagában képviselt egy egész korszakot a magyar művészetben." \n:. Vajda Lajos emlékkönyv, Bp. 1972., 98.p. 34 Bálint Endre számos helyen utal erre önéletrajzi írásaiban, és erről tanúskodik a 30-as évek végén a Népszavában megjelent cikke is. in.: Hazugságok naplójából, Bp. 1972 35 Erről emlékezik Szántó Piroska Akkor Szentendrén с írásában (in.: Bálám szamara, Bp. 1982., 213-233 pp.), és Fekete Nagy Béla egy vele készített interjúban. („Szabadság és a Nép". A Szocialista Képzűművészek Csoportjának dokumentumai, szerk.: Aradi Nóra; Bp. 1981., 414.p.) 36 Bálint Endre: Életrajzi törmelékek, Bp. 1984. 80.p. 37 Bálint korai munkái közül kevés maradt fenn, mert a háború alatt rejtegetett műveit - amelyek közül több teljesen tönkrement - 1945ben elégette, uo. 124. p. 38 A Szentendrei Festű

к Társasága tízéves jubileumi kiállítása a Nemzeti Szalonban, in.: Bálint Endre: Hazugságok naplójából, Bp. 1972., 12. p. 39 Ámos Imre naplójában így ír Vajdáról: „Én nagyon tehetségesnek látom, csak azt tartom, hogy nem bírja őszintén nézni magát, kötik a látott és tapasztalt dolgok. Összekeverednek benne a bizantinikus ókeresztény dolgok, primitív, száraz, modern franciás (már lejárt) törekvésekkel, alapjában véve szentimentális romantikus ember, de érzéseit elnyomja magában csupa kemény, száraz formatípust ad, pedig lenne kimondani valója. ...mert mi, pár fiatal itthoni lírai érzéseket adunk, ő készakarva mást csinál kínlódik, keres, mintha félne attól, hogy együtt menjen a többiekkel, leszólja a mai magyar piktúrát, utál mindenkit, akinek kis sikere van. És én úgy látom,hogy mindez azért, mert túlságosan egyéni szeretne lenni, és senki sem