Mazányi Judit szerk.: XX. századi magyar művészet – Szentendréről nézve (A Pest Megyei Múzeumok Igazgatósága kiállítási katalógusai 1. Szentendre, 2003.)
Bodonyi Emőke: A felfedezett Duna-parti kisváros. (Hagyományok vonzásában és útkeresés a szentendrei festészetben 1921–1935 között)
létező korszaka. Szinte évenként átalakuló formavilága öszszefoglalóan érzékelteti egyrészt a keresés indíttatását, másrészt a különböző stílusok hatását. A felületnek hangsúlyos ritmust kölcsönző homogén, élénk színfoltjai fauve-os hatásról tanúskodnak az 1933-as Lelátás a Dunára, vagy a szintén ekkor készült, Viharos szentendrei utca (Kat. sz.98.) 41 című képeken, amelyeken már a helyi szín- és vonalritmusok tanulmányozása érzékelhető. Az erőteljes, konstruktív szerkezetben a harsány színfelületek meghatározó kompozicionális elemet jelentenek. A háromdimenziós tárgyakat mértani síkokba zárva az erőteljes színezéssel a képek dekoratív hatása felerősödik. Az 1934-ben festett Festőnő ( Kat.sz.99 .) című képe már jóval oldottabb, az előző évek homogén színfelületeit gazdagon telített, expresszív ecsetkezelés váltja fel. 42 A Szentendrén alkotók körében nemcsak llosvainál, hanem Czimra Gyulánál, Vörös Gézánál, Módok Máriánál, Barta Istvánnál is megfigyelhető ez a fajta dekorativitás. Például Vörös Géza festészetében Párizsból hazatérve a homogén, tiszta, intenzív színfelületek, a sík és a vonal válik meghatározóvá. Egyébként 1929-ben llosvai Vargával együtt tartózkodnak Nagybányán, és Vörös Géza javaslatára jönnek 1932-ben Szentendrére. A színek dekoratív hatása kissé eltérő felületkezeléssel Paizs Goebel Jenő harmincas években kibontakozó, különös fantáziavilágot megteremtő művészetében is megfigyelhető. Az idősebb mesterek közül Kmetty János és Perlrott Csaba Vilmos harmincas évekbeli munkássága megoszlik Szentendre és Nagybánya között. Kmetty nagybányai képei kivilágosodnak, de őrzik a feszes szerkezetet. (Nagybányai vázlat sétáló figurával, 1932. [Kat. sz.114.]) 43 Szentendrei táj- vagy utcaképei jóval oldottabbak, mint tízes évekbeli festményei, de a képszerkesztés kényes egyensúlyát megtartják, és expresszív vonalvezetés jellemzi őket. Nagybányát, Párizst, Németországot megjárva a harmincas évek közepétől Perlrott Csaba fő ihletője Szentendre, utcáival, fáival, Dunapartjával. Szentendrei alkotásaiban szinte újraidézi Nagybányát, a természetelvűséget vegyíti a neósok hevességével. Nyugtalan természete még higgadtabb szentendrei tájképein is megfigyelhető: a szilárd képépítést erőteljes, tobzódó színhasználattal, dinamikus formákkal tölti meg. A festői Szentendre, a kisváros szerkezeti látványa minden itt megforduló művészt megérintett. A húszas évek második felében, a letelepedés időszakának éveiben, elsősorban az alapító tagok munkásságából kiindulva a közvetlen, a látványra irányuló szemlélet atmoszférikus ihletettségű tájképek egész sorát eredményezte. Az újabb teleptagok és művészvendégek közül sokan a harmincas évek elejétől iskolázottságuknak megfelelően a szín-vonal-sík egységében közelítettek az adott motívumhoz. A fauve-os, expresszív stílustörekvések és az intellektuális képszerkesztés alkalmazásával a dinamikus városkép látványának ihletéséből erőteljes, friss művek készültek nemcsak a kísérletező llosvai Varga, de az idősebb, újabb inspirációt meglelő művészek, mint például Kmetty vagy Perlrott Csaba munkásságában. A Szentendrén készült, a klasszicizáló jegyeket viselő művek is ezekben az években születtek, de a szentendrei művészeti közegben nem tudtak érvényesülni. Az érintett életművekben is átmeneti jellegűek voltak, és csak rövid időre tudtak új formanyelvet biztosítani. Jelentőségüket növeli, hogy több szálon kapcsolódtak a húszas, és harmincas évekbeli hazai klasszicizáláshoz. Jegyzetek: 1 Szentendrei művészet 1926-35 között. Szentendrei Képtár. 199597. A kiállítást rendezte Kiss Joakim Margit. A kiállításhoz leporelló készült műtárgyjegyzékkel együtt. Tanulmánykötet: Szentendrei művészet 1926-35 között. Szentendrei Múzeumi Füzetek 2. 1997. (szerk Kiss Joakim Margit.) Pest Megyei Múzeumok Igazgatósága. 2 Bodonyi Emőke: A szentendrei művésztelep legelső évei. in. Kutatások Pest Megyében. Tudományos konferencia. II. Pest Megyei Múzeumok Igazgatósága. Szentendre, 1999. Bodonyi Emőke: Huszadik századi falképek a szentendrei Keresztelő Szent János plébániatemplomban, in. Kutatások Pest Megyében. Tudományos konferencia. I. Pest Megyei Múzeumok Igazgatósága. Szentendre, 1994. 3 Az Alapító Nyolcak. A szentendrei képzőművészet évszázada. I. című kiállítás. 2000. Szentendre, MűvészetMalom. A kiállítást rendezte Bodonyi Emőke. A kiállításhoz leporelló készült műtárgyjegyzékkel. Az Alapító Nyolcak. 2002-től nyitva tartó kiállítás. Czóbel Múzeum. Rendezte: Bodonyi E. 4 Nagybányai festészet a neósok fellépésétől 1944-ig. MissionArt Galéria. 1992. (szerk. Jurecskó László, Kishonty Zsolt.) Nagybánya művészete. MNG.1996. (szerk. Csorba G.-Szűcs Gy.) Árkádia tájain/Szőnyi és köre 1918-1928. MNG, 2001. (szerk. Zwickl A.) 5 Haulisch Lenke: A szentendrei festészet kialakulása, története és stílusa 1945-ig. Akadémiai kiadó. Bp. 1977. 13.p. 6 Lestyán Sándor: Szentendrén alapítottak művésztelepet a hazátlanná lett nagybányai festők. Újság. 1925. szept.6. A cikk egyébként említi Egry Józsefet is, de szentendrei tartózkodásáról nem tudunk. 7 Haulisch: i.m.15.p. 8 Virágzó művészélet Szentendrén. Budapest és Környéke. 1926. szept. 19. 9 Lestyán.i.m. 10 Boromisza Tibor: Szentendrei látkép ásó parasztokkal, 1922. o.v.55x77,5 cm. J.b.l. Boromisza Tibor 1922., SZFM, Ltsz 81.253 11 Az alapító tagok közül ketten is megírták visszaemlékezésüket a szentendrei művésztelep megalapításáról. Nem minden adat egyezik náluk, hiszen évtizedekkel később születtek ezek az írások, ezért forrásanyagként csak kritikával használhatjuk fel ezeket. Onódi Béla: Életutam, - Onódi Béla visszaemlékezései, (összeáll. Onódiné Deisinger M.) Szentendre, 1984., Hann Ferenc: Egy festő naplója.
