Pethő Németh Erika: Írók, költők Szentendrén (Szentendre, 1990)

MÓRICZ ZSIGMOND Tiszacsécse, 1879. július2. —Budapest, 1942. szeptember4. A magyar realista prózairodalom kiemelkedő képviselője 1911-ben vett telket Leányfalun, azután ideje nagy részét ott töltötte, sőt 1936 karácsonyától állandó jelleggel Leányfalura költözött, onnan járt be a budapesti szerkesztőségekbe. Szinte mindennap átutazott Szentendrén, ennek ellenére írásaiban és a róla szóló irodalomban alig található adat Móricznak a várossal való kapcsolatáról. Elfújja a szél a szöget című novellájában megkapóan írja le, hogyan épített édesapja, az örökké tevékenykedő Móricz Bálint egy kis sufnit a leányfalui telekre. Itt ír néhány mondatot Szentendréről is: „Elment vele a legközelebbi kisvárosba, ahol az apja rögtön nagy fraternitással kezdett komázni a rác fakereskedővel, mintha mindig együtt spekuláltak volna, a fakereskedőnének pedig olyan szépeket mondott, hogy majd bedőlt a faraktár. Megvették a faanyagot, minden hozzávalót, kapcsokat, szögeket, zárakat. Vettek egy zsindelyező baltát meg egy fűrészt. Százhetven koronát kellett fizetni, mert itt minden drágább, mint otthon. " Életének egyik keserű emléke Szentendréhez fűződik: 1919 augusztusában, a Tanácsköztársaság leverését követő napokban elfogták, Szentendrére kísérték a többi letartóztatottal együtt. Körülbelül egy hetet töltött a Dunaparton lévő Weresmarthy-villában ideiglenesen berendezett fogházban. (Somogyi-Bacsó part 16.) Az épület falán márványtábla jelzi az 1919-es eseményeket, — Móricz Zsigmond nevét nem tünteti fel külön az emléktábla. Az író nem szívesen gondolt vissza ezekre a napokra. Közvetlen környezetének is alig beszélt a Weresmarthy-házban töltött napok részleteiről. Móricz Virág — aki kisgyermekként élte át az eseményeket — így emlékezik vissza: „Augusztus 19-én, egy forró délelőtt csendőr jött érte... Letartóztatása nem volt félelmetes, inkább természetes. Őt nem bilincselték meg, nem bántotta senki, se Leányfalun, se másnap Szentendrén... Nem történt vele más, mint ami ahhoz szükséges, hogy a maga bőrén érezze és megírhassa az ország akkori problémáit. Egy hét múlva hazajött." A Móriczcal fogva tartott szentendrei tizenkilencesek és hozzátartozóik visszaemlékezéseikben szóltak ugyan a búskomorságba süllyedt, hallgatag íróról, de a részletekre ők sem tértek ki. Szeberényi Lehelnek csupán néhány villanásnyit sikerült megidéznie Horváth Levente és Dehurta Istvánné megfakult emlékeiből. Az 1920-as, 30-as években nem volt szoros kapcsolata a várossal, eddigi ismereteink szerint sem a helyi írókkal, sem a helyi képzőművészekkel nem állt szorosabb összeköttetésben. Csupán annyit tudunk, hogy a leányfalui autóbuszra várva be-betért Genszky Géza gyógyszerész-író üzletébe. Arra már többen emlékeznek, hogy gyakran megfordult a Fő téri Korona vendéglőben (a mai Béke étterem). A közelmúltban halt meg Novoszedlák Mihály cipész77