Pethő Németh Erika: Írók, költők Szentendrén (Szentendre, 1990)

sokat sugallt, katalógus-bevezetőket írt, és elutazott, bárhol nyílt is kiállítása Vajdának - Szentendrétől Zalaegerszegig. 1959-ben már írta a Vajda-monográfiáját, amely 1964-ben jelent meg a Képzőművészeti Alap Kiadónál. A nagy Vajda-monográfiája pedig 1983-ban látott napvilágot a Corvina Kiadónál. Bálint Endréről írt monográfiája 1967-ben külföldön jelent meg (Paris-Bruges, Desclée de Brouwer Ed.), A több szentendrei művészt is magában foglaló Európai Iskoláról és előzményeiről írt tanulmányát 1962-ben a Mérnöki Továbbképző Intézet adta ki. Szépirodalmi munkásságának is több szentendrei vonatkozása van: még aktívan kötődött a városhoz, amikor első verseskötete megjelent (A lélek lép, lebben sután, Bp. 1941. Officina), későbbi gyermekvers-kötetei közül pedig Bálint Endre illusztrálta a következőket: A cinóberpiros madár (1965., Móra), Eszterlánci tánc (1973., Móra), Mindenki lót, mindenki fut (1979., Móra). A párizsi Magyar Műhely kiadásában 1970-ben megjelent a kés a kéz a hal című verseskötetének címlapiát egy Vajda-rajz részlete díszíti. A kötet első ciklusa A szentendrei oratóriumból címet viseli. A ciklus címadó versének ,,Auschwitzért mondott anno 1959" az alcíme. A megrázó erejű költemény befejező sorai egyszerre idézik Auschwitz leírhatatlan iszonyatát és a gyerekkor Szentendréjének szerb búcsúját: „Kórus hívd vissza isten dávidot г e с i t a t í v vedd vissza lombjaid azúreged s a füstbe szálltak álmait gondold nevünkre mert akkor mi már nem leszünk goszpodi pomiluj akkor már nem leszünk goszpodi pomiluj goszpodi pomiluj akkor már nem leszünk és vége lészen a rádemlékezésnek kórus goszpodi pomiluj goszpodi pomiluj goszpodi pomiluj" A kötet Vázlatok egy Vajda-archoz című verse Vajda Lajos sorstragédiájának zaklatott hangú, szemléletes leírásakor Szentendrét is említi: ,,amerre ment az útnak vége nem volt" „a szárny verésnek semmi dolga már" ,,tört fűzfaág Szentendre ostorául" 74