Pethő Németh Erika: Írók, költők Szentendrén (Szentendre, 1990)

KONDOR BÉLA Budapest, 1931. február 17. -Budapest, 1972. december 12. A neves festőművészt különös, túlérzékeny egyénisége, a benne feszülő kitárulkozási vágya, önkifejezési igénye versek írására is késztette. Versei nem festményeinek melléktermékei, hanem önálló, teljes értékű szépirodalmi alkotások. „Költő és festő: egy. Ez a megállapítás jóval több, mint a személy azonosítása. Mert Kondor működése kép- és költemény alkotásban valóban azonos ihletettségű, azonos erejű is. Régóta látom, hogy benne a festő és költő nem kiegészíti, hanem föltételezi egymást" — írja róla Nagy László. Életében egyetlen verseskötete jelent meg Boldogságtöredék címmel (Bp., 1971. Szépirodalmi Kvk.) Második könyve, a Jelet hagyni már posztumusz kötet lett (Bp. 1974. Szépirodalmi Kvk.). Összegyűjtött versei Angyal a város felett címmel jelentek meg halálának tizenötödik évfordulójára Győri János gondozásában. A reprezentatív kötetet ötvenhat Kondor-kép teszi teljessé. (Bp. 1987. Szépirodalmi Kvk.) Kondor Béla már az 1960-as években át-átjárt Barcsay mesterhez a nagymarosi művésztelepről Szentendrére. Több ízben megpályázta a szentendrei művésztelep tagságát, de csak halála előtt néhány hónappal, 1972 nyarán kapott élettársával, Kaponya Judit festőművésszel műtermet a telepen. A szentendrei Művésztelepen töltött hónapok alatt Korniss Dezső volt a szomszédja, Kmetty Jánoshoz fűzték a legszorosabb baráti szálak a városban, neki mutatta meg az utolsó évében — részben Szentendrén írt — önálló kötetbe gyűjtött verseit, melyek kiadását halála már megakadályozta. Neki ajánlotta Most, II. című, Szentendrén írt versét. Még két vers született a Művésztelepen, a Másutt a Béke és a Maradék, melynek zárósorai már az élettől való közeli búcsúzást és a halál gondolatával való megbékélést sejtetik: ,,Nemcsak derűs tudnivaló hogy nincsen Művészet maga és nem pusztulás a halál." Jegyzetek: 1 Kondor Béla: Angyal a város felett. Bp. 1987. Szépirodalmi Kvk. A szerkesztő utószava, 271-272. old. 2 Kaponya Judit visszaemlékezése, 1989. április 68