Pethő Németh Erika: Írók, költők Szentendrén (Szentendre, 1990)

IGNJATOVIC JAKOV Szentendre, 1822. december 8. - Újvidék, 1889. július 5. „Oly szerencsés voltam, hogy Szentendrén születtem, ebben a kicsiny szerb oázisban, annyiféle nemzetiség közepette" — írja szülővárosáról Ignjatovic, ,,... a nemzeti romantika ideológusa és a realizmus kezdeményezője a szerb irodalomban. Irodalmár és politikus, szerkesztő és publicista. A 19. század legtermékenyebb szerb írója." Régi szentendrei szerb kereskedő-családból származott, születési adatait a szentendrei püspökségen őrzött anyakönyv rögzíti. Gyermekkorát és első iskolás éveit szülővárosában töltötte. Szerb pravoszláv egyházi iskolába járt, ezt „... az ún. első latin iskola egészítette ki [a mai Ferenczy Múzeum épülete, Fő tér 6.], amely afféle híd volt a gimnáziumhoz."* Ezt elvégezve Vácra, Esztergomba, Budára és Pestre került tanulni. Mivel nyolcéves korában árva egy időre meglazult kapcsolata szülővárosával. „Szentendre mégis a szívébe vésődött, holtáig legjobban ezt a várost szerette." Pesten és Kecskeméten jogot tanult, 1847-ben ügyvéd lett Szentendrén. Azon kevés szerbek egyike volt, akik 1848—49 harcaiban a magyarok oldalán álltak. Aktívan részt vett az eseményekben, Petőfivel is találkozott. Csobánka küldötteként Karlócára került. A szabadságharc bukása után egy ideig bujdosott, majd sikerült olyan menlevelet szereznie, ami mentesítette a rebellissége miatti üldöztetésektől. 1853-ban újra Magyarországra jött, Pestre, majd Szentendrére költözött. Testvére nem engedte beköltözni apjától örökölt ötszobás házába. „Ekkor történt az a bizarr jelenet, amelyet később Örök vőlegény című regényében is megörökített bátyja egy ácsmesterrel és kőművesekkel együtt várta a ház előtt és kijelentette : mivel a ház fele őt illeti, a házat kettőbe fűrészelteti, s öccse csak egyik felébe költözhet be."

5 Ignjatovic erre nagyvonalúan lemondott örökségéről testvére javára. Nemcsak emiatt a kellemetlenség miatt költözött el néhány év múlva Szentendréről, itteni ügyvédi munkája sem elégítette ki. „Kicsiny város Szentendre —kicsiny a bírósága járásbírósága is. A helybeli ügyvédek gyöngék voltak, keveset tudtak, rossz stiliszták — egykori elkényeztetett szentendrei gyerekek, mellettük igazán semmit sem tudtam tanulni. Eljárogattam a bírósági levéltárba, és itt a kész, befejezett pöröket tanulmányoztam. Klienseket kaptam, s rövid idő alatt túlszárnyaltam városi koUégáimat, ami nem volt nehéz, csak az idegen, pesti és jártasabb kollégákkal ment nehezebben, akik itt konkuráltak velem, s akiktől egyet-mást tanulhattam is."

6 Ügyvédi munkája mellett a pesti szerb Letopis című lapot szerkesztette. 1858-ban ismét Karlócára, később Újvidékre költözött. 1860 körül kezdett regényeket írni, melyek a szerb újságok tárcarovataiban folytatásokban jelentek meg. Eközben Magyarországon, szülővárosában teljesen elfelejtették. Méltatlanul, hiszen nála „... szebben és maradandóbban eddig még senki nem emléke48