Pethő Németh Erika: Írók, költők Szentendrén (Szentendre, 1990)
baráti és munkakapcsolat fűzött." 5 Esszéiben, tanulmányaiban Szentendréhez kötődő művészekről is ír — például Kassák Lajosról, Vas Istvánról —, de nem említi a várossal való kapcsolatukat. Műfordításai időben, versei térben nagy távolságokat fognak át: Párizs, Róma, Nápoly, Moszkva, Kalkutta szerepel többek között költeményei keltezésében. Szentendrén írt verseit a természet megnyugtató közelsége, törvényszerűen ismétlődő megújhodása, örök körforgása, a kerti növények évszakokkal dacoló ereje ihlette. Garai Gábor természeti képei mindig túlmutatnak önmagukon: egy-egy filozofikus gondolat, emberi igazság kifejtéséhez, igazolásához adnak kiinduló pontot. (Kora-Tavasz, 1966., Igen, 191 Л., Augusztus, 1975., Csonthéjú gyümölcs, 1976., Még hó alatt..., 1976., Téli kép a kertről, 1977., Növényi éden, 1978., Ezüst fenyő, 1978., Hosszú ősz, 1979., Semleges évszak, 1981.) Töprengő, a növényi lét és az emberi lélek különbözőségén meditáló, filozofikus sorok születtek a szentendrei kertben, pl. szőlőmetszés közben: „ha téged is célszerűen nyesnének a különféle éles kudarcok, szenvedések, önhittséget, hiúságot, minden fölöslegest visszavágva tövig, micsoda termést hozhatnál jövőre, ép vesszeiden micsoda fürtök ringanának, de vajon szakszerű kéz használja-e az ollót ott fent, a magasságos semmiségben?!" (Ahogy metszed a szőlőt... г Az ugyancsak Szentendrén kertészkedő Vészi Endrének ajánlja következő versét a tizenöt év alatt magasra nőtt fenyőfa mellett, csemetékből termőre fordult gyümölcsfái között: „mondd, igazán olyan áldott föld ez, hogy szaporábban sarjad a lomb, köt a rügy, sokasodnak az ágak; mért, hogy a gyarapodásban az idő úgy elenyészik? azt se tudom már, gyorsan nőnek-e vagy — lehet — inkább lassan nőnek a fák, de gyorsan múlik az élet? (Nőnek a fák, 1981. P Utolsó éveiben a város prózai hétköznapjai is verstémául szolgáltak számára: „Még nem kezdődött el a nagy szezon, a TÜZÉP-telep előtt a fuvarosok kínálgatják magukat (bezzeg tavaly ősszel nagy urak voltak), rámszól egyik is, másik is: — Drága úr, hova, merre, s mit vigyek? - Köszönöm, sehova semmit. 37
