Pethő Németh Erika: Írók, költők Szentendrén (Szentendre, 1990)

BOKOR LÁSZLÓ Budapest, 1930. december 7. A Balázs Béla- és Rózsa Ferenc-díjas filmrendező, a történelemtudományok kandidátusa, több dokumentumregény szerzője 1974-ben vette meg a Méhész utca 3/b. számú nyaralót pihenő- és alkotóháznak. A kis ház az elmúlt tizenöt év alatt mindkét funkciójának nagyszerűen megfelelt. Itt írta (Hidegháború (1978), X óra (1981), Futártáska (1983), Riadó a képernyőn (1987) című a Kossuth-, illetve a Zrínyi Kiadónál megjelent, valamint a Népszava gondozásában 1987-ben kiadott Láthatatlan arcvonal című dokumentum-regényeit. Közel húsz Szentendre fejlődését bemutató dokumentumfilm készítésében működött közre rendezőként, forgatókönyvíróként, dramaturgként vagy stúdióvezetőként. Részt vett a Kovács Margitról, Vujicsics Tihamérról, a szentendrei művésztelepről, a templom-téri vigasságokról, a dunakanyari hétvégékről szóló filmek forgatásában. Filmezett a Pap-szigeten, a hajóállomáson és környékén, a Sport vendéglő melletti volt Postás-strandon, a pismányi hegyoldalban. Részt vesz a város közéletében, több kultúrpolitikai jellegű előadást tartott a városi tanácson és a pártbizottságon. Rendszeresen látogatja a kiállítótermeket, színházi előadásokat, gyakran és szívesen ül be az autós-moziba. A Pest Megyei Művelődési Központ és Könyvtár olvasótermében tanulmányozta a szakirodalmat például a Schallaburg üzenete című dokumentumfilm forgatókönyvének megírása előtt. Kapcsolatot tart a helyi írókkal, rendezőkkel. Itteni szakmai-baráti körébe a félig pesti, félig szentendrei alkotók tartoznak. Berkesi Andrással, D. Fehér Zsuzsával, Örvös Lajossal és a Tahiból át-átránduló Kazimír Károllyal járnak össze rendszeresen. Külföldi politikai, kulturális személyiségeket is fogadnak, különösen 1985-től, országgyűlési képviselővé választásától, mióta intenzíven részt vesz a Parlament külügyi munkájában. Magát a várost elsősorban mediterrán hangulata miatt szerette meg. A városközpont műemlékei közt és a Méhész utca barátságos természeti-emberi környezetében úgy érzi magát, akár egy olasz faluban — Budapesttől alig félórányira. Egyre több időt töltött családjával együtt Szentendrén, ezért fokozatosan alakították, bővítették nyaralójukat. Úgy tervezik, hogy nyugdíjas korukban véglegesen kiköltöznek, téliesíteni fogják az épületet. Nem beszél nagy szavakkal a városhoz való kötődéséről, csupán annyit jegyez meg, feleségével együtt úgy végrendelkezett, hogy Szentendrén temessék el. Jegyzet: Beszélgetés Bokor Lászlóval 1984. július 22-én. 17