Pethő Németh Erika: Írók, költők Szentendrén (Szentendre, 1990)

TORNAY MARI Sátoraljaújhely, 1943. július 10. Az országos és vidéki folyóiratokban, napilapokban (Napjaink, Délsziget, Dunatáj, Forrás, Heves Megyei Néplap, Hevesi Szemle, Kortárs, Magyar Nemzet, Népszava, Pest Megyei Hírlap, Somogy, Tiszatáj, Új Forrás) publikáló Tornay Mari 1970-ben költözött Szentendrére. 1988-tól ugyan átmenetileg Budakalászon él, de mielőbb vissza akar költözni Szentendrére. „Mindenképp Szentendrén akarok élni, mert az a hazám" —vallja.

1 Ez a város avatta költővé is: a Máté György által szerkesztett Szentendrei Műsor-Ът jelent meg legelső verse, a Sztaravoda. Miután Sátoraljaújhelyen leérettségizett, néhány évig Borsod-Abaúj-Zemplén megyében tanított, majd Szentendrére kerülve a Városi Tanácson, az OTPnél, a Városgazdálkodási Vállalatnál dolgozott, 1976-ban rövid ideig a Pest Megyei Művelődési Központ és Könyvtár felszabadulás-lakótelepi klubkönyvtárának a vezetője volt, később a pomázi könyvesboltba került. Szentendre-ihletté verseit 1985-ben adta ki önálló kötetben a Pest Megyei Művelődési Központ és Könyvtár Időtlenül címmel, „vallomások Szentendréről" alcímmel. A 36 oldalas kis könyv művészi illusztrációit Tornay Mari barátai: Ligeti Erika szobrász-, Sarkantyú Judit keramikus- és Tomka Erzsébet textilművész készítették. Szakonyi Károly vállalta a versek lektorálását. Tornay Mari kötete híven tükrözi a szerző szerves kötődését a város pravoszláv múltjához, barokkos külső képéhez, természeti kincseihez, békés temetőihez. Az egyszerű, emberi léptékű Szentendrét vallja magáénak. Póztalan, meleg hangú versben búcsúzik Szentendre sokszínű, immár legendás alakjától, Killár Ferenctől Doloda című versében: Jeírtak pajtás törzshelyed immár egy világvégi csapszék hol se záróra se bádogpulton ázó pénzdarab se toporgás se kiszakadt zsebek" Zátony című versét a közkedvelt kóbor kutyának, „Bandinak, Szentendre város szabad kutyájának" ajánlja. „kóbor szellem tán ez az eb lelkiismeretünk kutyabundás riogátója" Idegenül szemléli a nyári szezon harsány vásáriságát, a „butik-önzést", a , ,hűhó-sokadalmat ' '. „ez ékszerdoboz városkáról ki kaparja le a sznobság álca védjegyét hagyatékát sok nyár-idegennek" Második, összesen hetven Szentendréről szóló versét tartalmazó kötete Az elmerült Duna címmel, Vas István előszavával, Rákosy Anikó rajzaival 1989 tavaszán került ki a Pest Megyei Művelődési Központ és Könyvtár nyomdájá121