Pethő Németh Erika: Írók, költők Szentendrén (Szentendre, 1990)

Ha nem is kifejezetten szentendrei, de ízig-vérig dunakanyari a Nemzeti Színházban nagy sikerrel játszott i Hongkongi paróka: sok környező villában hasonlóan játszódhatott le újgazdagék házavatója. Irányítószám 2000 című kötetében alig van utalás Szentendrére. A címválasztást így indokolja az író: „Az Irányítószám 2000 egyik értelemben Szentendrére, mint lakóhelyre utal, másik értelemben a második évezredre gondoltam, annak postázva a kötetben lévő írásokat." A hatodik napon című színmű sem Szentendrén játszódik — bárhol játszódhat az országban. Szentendréhez köti viszont a Madách Színház itteni nagysikerű vendégjátéka 1980. február 7-én, melyet a színházbarát kör beszélgetése követett dr. Váradi György vezetésével a szereplő színészek — többek között Bessenyei Ferenc, Psota Irén, Almási Éva — és a szerző, Szakonyi Károly részvételével. 1979-ben Barcsay mestertől átvette a Szentendre Baráti Köre elnöki tisztét. A Baráti Kör elnökeként köszöntötte Szentendre vendégeit az 1980-as Szentendrei Nyár műsorfüzetének bevezetőjében. Néhány, a városra vonatkozó mondat a bevezetőből: ,,Ahogy vannak tehetséges emberek, akik azonban nemcsak alkotásaikkal tűnnek ki, de varázslatos személyiségükkel is, mert bűvkörük vonzásának lehetetlen ellenállni, úgy vannak a tálentumos városok is — és Szentendre ilyen. Bűvkörébe von mindenkit. Megejt szépségével, kedvességével, hangulatával. Emberszabású ez a kisváros." A következő évben a Madách Színház Szakonyit kérte fel Csiky Gergely Mukányi című vígjátékának nyelvi leporolására, aktualizálására és a Szentendrei Teátrum szabadtéri színpadához igazítására. A zárónapon Szentendrei Nyár emlékplakettel tüntették ki. 1985-ben az ő bevezetőjével jelent meg a Pest Megyei Múzeumok Igazgatósága kiadásában a Szentendre című minikönyv. Néhány mondat Szakonyi Károly bevezetőjéből: ,,... Szentendrét nem szabad odadobni annak a Minotaurusznak, amit urbanizációnak nevezünk. Maradjon ez csak kisváros, persze ne csökötten, a fejlődés útjáról félreállítva. Néhány éve finnországi filmesek kértek rá, hogy kalauzuljam őket a városban; celluloid -szalagra vették Szentendrét. De nem a régi — elsősorban a mai élet érdekelte őket. A készítendő film egy volt azok sorában, amiket a világ kisvárosairól forgattak. Ezeknek a még felismerhető humánus karaktereit keresték mindenütt. A mostanában mindinkább kivesző közvetlenséget, környezeti békét, harmóniát lakóhely és ember, táj és közösség között. Szentendrét nemcsak szépnek, otthonosnak is találták. Ezt az otthonosságot kell védeni, ezt a jelleget kell megőrizni. ... Szentendre úgy szolgálhatja a kort, úgy illeszkedhet be a világ harmóniájába, ha megőrzi karakterét. Csak annyi alakítást javítást kíván, amennyit egészsége megkövetel. 107