Dr. Erdősi Péter - Dr. Mazányi Judit szerk.: Lombard reneszánsz. A bergamói Accademia Carrara festményei (PMMI – Ferenczy Múzeum kiadványai, 28. Pest Megyei Múzeumok Igazgatósága, Szentendre, 2009)

II. Giovanni Valagussa — Simone Facchinetti: Lombard reneszánsz festészet / Lombard Renaissance Painting - 6. Milánói hatás Bergamóban (a Marinoni-műhely). Kompromisszum Velencével (Andrea Previtali)

Ezt megelőzően, legkésőbb a cinquecento első évtizedében készültek el a Szent János Evangélistát, Szent Andrást, Szent Jakabot és Szent Bertalant ábrázoló kisméretű táblaképek (Kat. sz. 26.). E képek egy predella részei voltak, és az ugyancsak az Accademia Carrarában őrzött nagyobb táblákkal (1. kép) együtt a Val Brembana felső részén található endennai Romacolo ferences rendházból származnak. A Marinoni-műhely igen kevés datált alkotása közül kiemelkedik az úgynevezett Ex voto Comenduno (Kat. sz. 27.), egy kisméretű táblakép, amely 2. Antonio Boselli: Szent Lőrinc Keresztelő Szent János és Szent Barnabás társaságában Bergamo, Accademia Carrara Antonio Boselli: Saint Lawrence between Saint John the Baptist and Saint Barnabas Accademia Carrara, Bergamo 3. Andrea Previtali: Madonna a gyermek Jézussal Budapest, Szépművészeti Múzeum Andrea Previtali : Madonna and Child Museum of Fine Arts, Budapest a Madonnát ábrázolja a gyermek Jézussal, valamint a hozzájuk imádkozó Leonardo Comendunót és feleségét, Giulia Brembatit. A háttérben látható tájképábrázolás a Serio-völgyben lévő Comenduno földesurainak birtokára utal, amely egyébként igen közel fekszik a Marinoni család szűkebb pátriájához. A kép alján olvasható felirat pedig arra utal, hogyan gyógyult fel Leonardo egy súlyos betegségből, mikor az orvostudomány már lemondott róla (a feliratot az 1513-as dátum zárja). Az ehhez hasonló, periférián tevékenykedő festőműhely életében olyan kevéssé jelentékeny megbízásokat is teljesíteni kellett, amelyek keretek és szobrok színezésére, vagy éppen fogadalmi céllal megrendelt falképek kivitelezésére szóltak (a Marinoniaktól kisebb méretűek maradtak fenn a casnigói Trinitá templom szentélyében). Még a cinquecento második évtizedében készülhetett a fekvő formátumú Királyok imádása (Kat. sz. 28.) című táblakép, amelyen már tetten érhetők a velencei képzettségű festők megkerülhetetlen jelenlétének hatására bekövetkező bergamói stílusváltás első jelei. Bár a paletta színei harsányabbak lesznek, az ecsetkezelés pedig szabadabb, de a régi kompozíciós séma tovább él. A bergamói Antonio Boselli pályafutása is a Marinoni családéhoz hasonlít, tevékenységére az 1490 és 1530 közötti időszakban vannak adataink, ő is a tradíció és az újítás, a lombard örökség és a velencei újítások között egyensúlyozik. Az 1517-re datált és szignált, Szent Lőrinc Keresztelő Szent János és Szent Barnabás társaságában című oltárképe (2. kép) stiláris szempontból rokonítható az Accademia Carrara Szent Zakariást és Szent Erzsébetet ábrázoló képeivel (Kat. sz. 29.). A művész igen kitartóan törekszik a részletek visszaadására (figyeljük meg például Zakariás hullámos szakállának végtelenül aprólékos rajzát), nagy gondot fordít a megvilágításra (az éles fény megváltoztatja a színeket, és kiemeli a szentek fülkéinek mélységét). Ezidőtájt Antonio Boselli egy olyan vidéki Leonardo-követő benyomását kelti, aki azonban kész arra, hogy az Andrea Previtali bergamói oltárképein megjelenő újításokat befogadja. Ebből a szempontból árulkodó tény az is, hogy Boselli néhány képét (például a cusiói Santa Margherita templom poliptichonját) pár évvel ezelőttig Previtali-műnek tartották. A hagyományos lombardiai értékek bölcs megőrzése érdekében fel kellett venni a versenyt azokkal a gyors változásokkal, amelyek a 1520-as évek elejétől, Andrea Previtali és Lorenzo Lotto bergamói megtelepedésétől kezdve érvényesültek. A források szerint Previtali 1512-től tartózkodott a városban, és 1528-ban ott is halt meg pestisben. Bergamóba való visszatérése előtt Giovanni Bellini műhelyében tanult, s ezt a tényt az Accademia Carrara datált és szignált táblaképe bizonyítja (Kat. sz. 30.). A képen Mária trónusának talapzatán, az 1506-os dátum mellett olvasható a festő neve és származása, valamint az az információ, hogy a művész Bellini tanítványa: „DISSIPULUS. IOVA. BELINI". Ez a kiemelkedő kvalitású festmény a beállítás szem-