Dr. Erdősi Péter - Dr. Mazányi Judit szerk.: Lombard reneszánsz. A bergamói Accademia Carrara festményei (PMMI – Ferenczy Múzeum kiadványai, 28. Pest Megyei Múzeumok Igazgatósága, Szentendre, 2009)
II. Giovanni Valagussa — Simone Facchinetti: Lombard reneszánsz festészet / Lombard Renaissance Painting - 4. Ambrogio Bergognone, a Sforzák udvari festője
A quattrocento második felében a Foppa, majd Zenale és Leonardo nevével fémjelzett lombardiai képzőművészet egyik meghatározó alakja volt Ambrogio da Fossano, más néven Bergognone,' aki művei számával és folyamatos tevékenységével egyaránt kiemelkedik kortársai közül. Családja a piemonti Fossanóból származik, és valószínűleg ő is ott született az 1450-es évek elején. Élete nagy részét Milánóban töltötte, és jelentékeny művek egész sorát hozta létre, gyakran a Sforza hercegség legfontosabb helyszínein. Bergognone művészi fejlődésének első időszaka kevéssé ismert. Valószínű, hogy tanulóéveit Foppa környezetében kezdte, esetleg éppen azon a paviai építkezésen, ahol a források szerint a bresciai festő vejével, Paolo da Caylinával dolgozott - egy liguriai tartózkodástól eltekintve - 1458-tól körülbelül 1465-ig. A paviai Certosában végzett munka Bergognone legkorábbi dokumentált tevékenysége. Bizonyosan itt dolgozott 1488 és 1494 között, valamint egy későbbi időszakban is. A milánói hercegek - különösen az 1480-tól hatalmon lévő Ludovico il Moro - által favorizált karthauzi szerzetesek számára freskók és oltárképek megkapó sorozatát készítette: ide tartoznak első ismert és szignált festményei, a Keresztrefeszítés és a trónon ülő Szent Ambrus szentekkel című táblakép (1. kép), mindkettő 1490-ből. Ügy tűnik, tevékenységének első szakaszában mindvégig Foppa által is megfestett témákat dolgoz fel, melyeket vagy a jelenet szigorúan artikulált elrendezése jellemez, vagy éppen az intenzív szuggesztivitás, mint például a gazzadai Cagnola Alapítvány tulajdonában lévő Piéta esetében, amelyen egy imádkozó karthauzi szerzetes alakja is feltűnik. Ez is azt bizonyítja, hogy a festő igen korán, talán már 1470 körül szoros kapcsolatba került Paviával, ahol Foppa 1460-as évek elején készült festményeit tanulmányozhatta, többek között a - ma egy milánói magángyűjteményben található - Halott Krisztus angyallal című képét. Bergognone egyéni stílusának sajátos jellemzőjévé vált a következő években az, hogy a kompozíció terének kiegyensúlyozásával olyan feszes jelenetek létrehozására törekedett, amelyekben a szereplők beállítása már az első látásra is egy geometrikus szimmetriához igazodik. Ez Foppa grandiózus, perspektivikus konstrukcióinál egyA szakirodalomban Borgognone néven is jelölik (ld. Művészeti Lexikon, I. kötet, főszerkesztők: Zádor Anna és Genth István. Akadémiai Kiadó, Budapest, 1965, 272.). Mindkét névalak használatos, a tanulmány szerzője a Borgognone név mellett foglalt állást - a szerk. értelműen jóval statikusabb, szinte kétdimenziós megoldásokat eredményez. E jóformán heraldikai merevséget az is befolyásolhatta, hogy a képeket megrendelő karthauziak (és a Sforzák) feltehetően arra kérték a művészt, hogy az ábrázolás ceremoniális és arisztokratikus jellegét hangsúlyozza, ezzel is kiemelve a hercegi kolostor szerepét betöltő és családi mauzóleumnak szánt Certosa fontosságát. Ugyanakkor az is kimutatható, hogy Ambrogio alaposan ismerte a kor flamand festészetét. Ezt támasztja alá a részletek, kiváltképpen az olyan másodlagos, ám értékes tárgyi elemek aprólékos kidolgozása, mint a hímzett ruházat szövete, a páncélzatok és lovagi sarkantyúk fémje, a padló vagy a trónusok márványzata, az ellenfényben ábrázolt üvegablakok. Azt viszont nehéz volna eldönteni, hogy e hatások olyan művészek közvetítésével jelentek-e meg, mint például Zanetto Bugatto, akiről említettük, hogy valóban járt Flandriában és onnan tért vissza Milánóba, vagy inkább az intenzív kereskedelmi kapcsolatok révén Lombardiába érkező műveknek köszönhetőek. Nyitott kérdés - legalábbis meggyőző módon még nem sikerült tisztázni -, hogy mire utalhat valójában a „bergognone" ragadványnév, amit maga a művész is használhatott, hiszen legalábbis a milánói Santa Maria presso San Satiro templom 1495 körül elkészült, ám azóta elpusztult freskóit így szignálta. Hogy ez az elnevezés arra utal-e, hogy családja burgundiai eredetű 1. Ambrogio Bergognone: Szent Ambrus szentekkel Pavia, Certosa, 1490 Ambrogio Bergognone : Saint Ambrose with saints Certosa, Pavia, 1490
