Dr. Erdősi Péter - Dr. Mazányi Judit szerk.: Lombard reneszánsz. A bergamói Accademia Carrara festményei (PMMI – Ferenczy Múzeum kiadványai, 28. Pest Megyei Múzeumok Igazgatósága, Szentendre, 2009)

II. Giovanni Valagussa — Simone Facchinetti: Lombard reneszánsz festészet / Lombard Renaissance Painting - 2. Új viszonyítási pontok: a perspektíva és a klasszikus antikvitás

5. Bernardino Butinone (?): Adoráló angyalok (részlet) és Jézus születését ábrázoló tondó, Bergamo, Sant'Agostino, az északi oldal harmadik oldalkápolnájának freskói (archív fotók) Bernardino Butinone (?): Adoring Angels (detail) and circular tondo depicting the Birth of Jesus Frescoes from the third side-chapel on the northern side of Sant'Agostino, Bergamo (archive photos) erősítené, hogy a városban nem csupán egy emlék utal az antikizáló, új klasszicizmus iránti fogékonyság kezdetére, ami egyben érthetőbbé tenné azt is, hogy Bramante igen korán, már 1477 körül a városba érkezett. Valamikor, feltehetően a nyolcvanas évek elején megbíznak egy művészt azzal, hogy egészítse ki a Bonifacio Bembo kapcsán már említett Tarot kártyacsomagot. E művész Antonio Cicognara, aki valószínűleg Ferrarában tanult, és Mantegna nyomán nagy, már-már archeológusokra jellemző érdeklődéssel fordult az antikvitás felé. Keveset tudunk róla, és műveit sem ismerjük eléggé. Valószínűleg ő pótolta a Colleoni—Baglioni tarot kártyák néhány, elveszett vagy megrongálódott lapját, pontos és határozott, kifejezetten domborműveket idéző rajzolattal (Kat. sz. 9). Hagyományosan Cicognarának tulajdonítanak egy kisméretű táblaképet is, amely Giovanni Morelli 189l-es hagyatékából való (noha az általa hagyományozott művek 1958-as leltárában nem szerepel). A votív kép önállónak tűnő jelenetet ábrázol: egy apáca imádkozva térdel Alexandriai Szent Katalin arisztokratikus alakja előtt (Kat. sz. 10). A kisméretű festmény nyilvánvalóan magánhasználatra készült, feltehetően egy előkelő családból való apáca, esetleg egy apátnő számára, aki minden bizonnyal a szent nevét viselte, és oltalmába ajánlotta magát. A bő, puha redőzet, valamint a mozdulatok folyamatos egymásba kapcsolódása, s különösen a fiatal vértanú hangsúlyos gesztusa alapján megkockáztathatjuk, hogy e művet a század utolsó éveire datáljuk. Az a tény továbbá, hogy a tábla hátoldalán vörös alapon monokróm rajzzal egy férfiszent figurájának alsó része látható, arra enged következtetni, hogy a jelenet eredetileg egy kisméretű tabernákulum-ajtó alsó, belső oldalán lehetett, amelyből azonban más részletek eddig nem kerültek elő. Giovanni Valagussa