Dr. Erdősi Péter - Dr. Mazányi Judit szerk.: Lombard reneszánsz. A bergamói Accademia Carrara festményei (PMMI – Ferenczy Múzeum kiadványai, 28. Pest Megyei Múzeumok Igazgatósága, Szentendre, 2009)

II. Giovanni Valagussa — Simone Facchinetti: Lombard reneszánsz festészet / Lombard Renaissance Painting - 2. Új viszonyítási pontok: a perspektíva és a klasszikus antikvitás

I. Névtáblácskák Mestere: Szent Péter és Szent Pál Bergamo, Accademia Carrara Master of "cartellini" : Saint Peter and Saint Paul Accademia Carrara, Bergamo ábrázoló képen a kulcsoknál látható. Ráadásul ezen a képen is használ a festmény felületére ragasztott feliratos, valódi pergament, hogy még jobban kiemelje a Szent Pál kezében tartott nyitott könyv oldalait (1. kép). E megoldások valójában még a késő gótikus ízlést példázzák. Az oltárrészek itt bemutatott darabjai azonban arra is rávilágítanak, hogy a nem sokkal (esetleg csupán néhány évvel) 1460 után alkotó, nagy jelentőségű művész már fontos, „klasszikus" itányba mutató hatásokat is beépített művészetébe, például amikor Szent Miklós alakját a háromdimenziós, szilárd, statikus szerkezetet hangsúlyozva formálta meg (Kat. sz. 6). Ez a megoldás már távol áll Bonifacio Bembo légiesen könnyed alakjaitól, és a figurát szoborszerűvé teszi; ezt a megoldást feltehetően azok a szobrok is inspirálhatták, amelyek a Sant'Agostino kolostor főoltárának poliptichonját díszítették. Ennél is nagyobb jelentőségű az a két iker-tábla, amelyek - talán egy poliptichon oromzatát képező - Piéta ábrázolásnak az oldalsó képmezőit alkothatták. E képek sajátos módon ábrázolják Krisztus Passiójának eszközeit, amelyeket puttószerű angyalok tartanak (Kat. sz. 7). Meg2. Antonio Vivarini és Giovanni d'Alemagna: Szent Péter Brescia, Püspöki szeminárium Antonio Vivarini and Giovanni d"Alemagna: Saint Peter Episcopal seminary

, Brescia engedhetjük azt a feltevést, hogy a figurák megformálásához ókori római szobrok szolgálhattak mintául, esetleg Donatello padovai oltárán, illetve Mantegnának a veronai San Zenóban lévő oltárképén lévő muzsikáló puttók közvetítésével. Az apró meztelen alakokból álló gyermekcsapat atléta-pózban jelenik meg, oly módon, hogy érvényesüljön a fény-árnyékkal (chiaroscuro) jól modellált izomzatuk. Jellegzetes, bájos arcocskájuk, ha sokkal lágyabbra formálva is, a padovai Donatello-puttók arcára emlékeztet. Úgy tűnik azonban, hogy a művész - akinek még semmit sem tudunk az életéről - nem ismerte közvetlenül e jeles előképeket, inkább a térben közelebbi mintákra hagyatkozott. A fontos, lehetséges inspiráló források közül ugyanis Bresciában található Jacopo Bellimnek a Sant'Alessandro templom számára, feltehetően 1430 körül készült Angyali Üdvözlete, s annak predellája, amely talán Francesco de Franceschi műve (1444 körül). Egy későbbi példa Antonio Vivarini és Giovanni d'Alemagna triptichonja, amelyen Szent Orsolya és a vértanú szüzek ábrázolását Szent Péter (2. kép) és Szent Pál alakja fogja