Csukovits Anita - Forró Katalin szerk.: Duna. Az ember és a folyó (PMMI kiadványai - kiállítási katalógusok 27. Pest Megyei Múzeumok Igazgatósága, 2008)

Környezetvédelem - árvizek A települések létrejöttében nagy szerepe volt földrajzi elhelyezkedésüknek. A Duna, egyszerre elválasztotta és összekötötte a partja mentén élő népeket, védte őket, és élelemmel látta el, ugyanakkor a folyó szeszélyeinek is ki voltak téve. A Vaskapu szabályozását megelőzően a 19. században két nagy árvíz pusztított Vácott 1838-ban és 1876-ban. Míg a korábbi téli, jeges ár volt, addig az utóbbi a tavaszi hóolvadás következménye volt. Az árvíz nagy pusztítást vitt végbe a vízhez közeli háza kb an. 1840-ben az országgyűlés törvényt hozott ,,a Duna és egyéb folyók szabályozásáról" (IV. te). A folyamsza báb xvzasok tárgyalására országos választmányt állítottak fel, amely kidolgozta a szabályozás alapelvét: a hajózás céljából végrehajtott szabályozási munkálatok költségét az állam fedezze, az ármentesítés költségeit az érintett érdekeltségek viseljék. Az időről időre pusztulást hozó árvizek közül is kiemelkedik az I942. március 25-i jeges ár. A korabeli krónikás így számolt be az eseményről: „Szerdán délután háromnegyed három órakor, mint egy vészkiáltás hangzott végig a városon, hogy megindult a Duna jege. Recsegve, ropogva nyomultak elő a part felé a hatalmas jégtáblák. Pillanatok alatt víz alá kerültek