Csukovits Anita - Forró Katalin szerk.: Duna. Az ember és a folyó (PMMI kiadványai - kiállítási katalógusok 27. Pest Megyei Múzeumok Igazgatósága, 2008)

gőzhajózásra. A rendszeres gőzhajózás 1831• február I-én indult meg a Dunán. A DGT gyorsan fejlődött, 1836-ban Magyarországon már 19 hajóállomása működött. PüspökVác tanácsa 1845. június 27-én döntött a gőzhajóállomás helyéről. A hajóállomás a „Fehér hajó" vendéglőn felül, a Duna soron, majd a püspökkert alatt volt. A vasúti közlekedés megindulása mérsékelte a dunai személvszállítás forgalmát, de maradtak, akik számára a vízi út volt a fontosabb. Argenti Döme, a neves orvos szívesebben tette meg az utat szülővárosa és a fővárosi Jármai-féle gvógyszertár — ahol rendelője volt - között hajóval. Még a hajnali kofahajók zsúfoltságát is jobban élvezte, mint a füstös vonat zakatolását. Az első világháborút követően 1921. június 23-án megkötött Duna-egyezmény visszavetette mind a kereskedelmi-, mind pedig a személyhajózást. Nem csupán a nemzetközi, de a magyar belforgalom helyzete is romlott. Csak az 1930as évek közepétől lendült fel újra a dunai hajózás. l890-től a Duna mentén parcellázások kezdődtek. Nagy telkeken épültek fel azok a villák, ahol a vagyonos fővárosiak hódolhattak új szenvedélyüknek, a nyaralásnak. Néhány villának hektárnyi kertje volt, melyen angolpark jellegű - műrommal díszített - arborétumot hoztak létre. A Dunamenti településeken fokozatosan vált meghatározó gazdasági ágazattá az idegenforgalom. A két világháború közti időszakban nyaralók hada árasztotta el a part menti