Csukovits Anita - Forró Katalin szerk.: Duna. Az ember és a folyó (PMMI kiadványai - kiállítási katalógusok 27. Pest Megyei Múzeumok Igazgatósága, 2008)

tartottak népünnepélyt a váciak. Kishajókon jutottak át a túlsó partra, ahol már hangos cigányzene várta az érkezőket. A sátrakban — vendéglősök helyett - váci leányok kínálták a különböző finomságokat, köztük az ízletes váci borókai. A program színes volt, körhinta mellett különféle versenyeken - rúdmászás, hengerlejtés, evezős verseny, úszóverseny - is összemérhették ügyességüket a vendégek. A legizgalmasabb természetesen a szépségverseny volt. Az. estet tánc - táncverseny — és tűzijáték zárta. 1903-ban vásárolta meg a területet a város, s 1904-ben épült a veranda, a tekepavilon, két tekepálya és később a teniszpályák. Rcxa Dezső a Dunamenti nyaralóhelyekről 1934-ben megjelent könyvében megjelennek az olvasó előtt a korabeli strandok. A napfürdőzök, az úszni vágyók a dunai strandokon lévő kabinokban cserélhették le ruháikat az éppen divatos fürdőruhákra. Több helyen csónakkikötő, csónakház is várta a vízen érkezőket. A homokos fövenyen jól esett a napozás, s ha megéheztek, a strand melletti csárdában finom ételek és hűsítő italok közül válogathattak. A gödi strandon még zene is szórakoztatta a társaságot. A 19- század második fele a polgárosodás időszaka, a civil szervezetek, a szervezeti élet virágkora. Az egészséges élet, a mozgás öröme hívta életre 1899• június 10-én a Váci Sportegyesületet, a VSE-t. Elnöke Zádor János, a város polgármestere lett. A VSE evezős szakosztályát nagy megtiszteltetés érte 1907-ben. 1 öbb versenyen is indulhattak, köztük a 30. születésnapját ünneplő Győri Csónakázó Egylet által rendezett versenyen. A váciak