Csukovits Anita - Forró Katalin szerk.: Duna. Az ember és a folyó (PMMI kiadványai - kiállítási katalógusok 27. Pest Megyei Múzeumok Igazgatósága, 2008)

évi 33477- számú közmunka- és közlekedésügyi miniszteri rendelet szabályozta. Működésük a vízjárás és az időjárás függvénye volt: télen, árvízkor partra kellett őket vinni, nehogy az elemek kárt tegyenek a fa alkotmányban. Hajómalmok százai őrölték a Dunán a gabonát Győrben, Komáromban, Óbudán, Ráckevén és Baján. A Duna Szob és Újpest közötti szakaszán a legnagyobb számban Vácnál működtek hajómalmok. A Szentendrei-ágon Szentendrénél, Kisoroszinál és Dunabogdánynál is őröltek hajómalomban, de a váci nagyságrendet - már a folyóágak eltérő szélessége miatt sem - nem érték el. A váci hajómalmok már a hajóforgalmat is nehezítették, amely így inkább a Szentendrei-ágon zajlott. A hajósok és vízimolnárok között folyamatosan zajlott a harc a hajók verte hullámok, a rossz helyre vert karók, a malmok kivilágításának elmaradása miatt. A váci hajómalmok valószínűleg már a középkorban is működtek, az első adat azonban csak 1546-ban, egy török összeírásban olvasható: ekkor 9 malom őrölt a Dunán. 1562-ben már 16 malom után fizettek adót. A váci vízimolnárok az őrlés mellett a famunkához is értettek. A hajómalmok javításán kívül valószínűleg hajóhidakat is építettek (Vácnál és Esztergomnál), mely a török csapatok mozgását könnyítette meg. A török kiűzése után a város pusztulásával együtt járt, hogy az életet adó gabona őrlése is jelentősen visszaesett: I7I5-ben csak egy, a város malma működött. A 18. század közepére, a város fellendülését is mutatja, hogy ismét 16 vízimalom után fizetnek adót a molnármesterek. A Fegyház melletti szakaszon 4—5 sorba kötötték a malmokat - ez volt a malomrend. A váci molnárcéh 1771-ben alakult és 100 éven át működött, szabályozva a mesterek, legénvek és inasok életét. A váci vízimolnároknál a mesterség apáról fiúra öröklődött. A molnárcsaládok többsége Vác Kisvác részén, a Fegyház környékén lakott. Régi molnárfamília volt az Együd, a Kurdi, a Kozma, a Hever, a Csereklye. Ünneplő viseletük világosszürke („molnárszürke ') zsinóros, ezüstgombos dolmányból és hozzá illő zsinóros nadrágból állt. A városi ünnepeken mindig felvonultak zászlajuk alatt és