Csukovits Anita - Forró Katalin szerk.: Duna. Az ember és a folyó (PMMI kiadványai - kiállítási katalógusok 27. Pest Megyei Múzeumok Igazgatósága, 2008)

tűntek a Felső-Dunából. Emléküket már csak a „vizafogó" helynevek őrzik. Leggyakoribb dunai halak a harcsa (ráchal vagy barbni), süllő, ponty, márna voltak. Fogtak keszeget, felest, büdös halat is. A legnagyobb halhoz, a harcsához hiedelmek is fűződtek. Az öregek hitték, hogy a Szentendrei szigetet egy óriás hal tartja a hátán. A forgókat (örvény) éhes halaknak képzelték, akik időnként elnyelnek egy-egy embert. Kisoroszinál van a sziget vasmacskája, és ha azt fölhúzzák, az egész sziget leúszik a Dunán a tengerbe. A mcderszabályozással az l860-as évektől a mellékágak, sekély szélvizck eltűntek, velük a régi halfogási techni kák és halászó eszközök is: a vesszőborító, a vejszc (vesszőből font kerítő), bokorszák. A halállomány jelentősen csökkent, kivesztek egykor honos, jelentős halfajták: nyurgapontv, csillagkecsege, vágótok, simátok és a lápi csík. Az apró szigetek, zátonyok körüli vizekben azonban a 20. század közepén is puphkoltak (tapogató halászat) a helvi lakosok. A szigonyos halfogás analógiájára vasvillával szúrták meg a halakat, télen pedig merítőhálóval fogta k k. a lékből. Az első világháborúig a paraszthalászok bark-ot. barokhálót használtak, ladikból barkoztak. Később terjedt el a kerítőháló. A gyorsabb vizeken a teherbíróbb, gyári alapanyagú eszközöket alkalmazták: varsa, fenékhorog, szúrótápli, rácháló (4-5 méter átmérőjű dobóháló) és a ladikkal vontatott sleppzsák. A meder jellege miatt a felső Duna-szakaszon jóval kevesebb volt a kishalász, is. mint másutt. A kishalászok kisebb szerszámokkal halásztak; dobóháló, varsa, rokolyaháló, milling (kanalas háló:. Szentendre környékén ráchálós ladikkal is halásztak. A kifogott élő halat haltartó bárkákban, rékjóban tartották. A halászóvizek Magyarországon a H. századtól a parti birtok tartozékaként földesúri tulajdonban voltak. A halászati jog a földesúré, a jobbágy csak szolgáltatások ellenében halászhatott. A szabad királyi városok vizeit a halászcéhek tagjai használták. Nagymaros pl. városi kiváltságlevelében a királytól szabad halászatot kapott, melynek fejében tartozott a kifogott vizák egynegyedét az udvarnak