Csukovits Anita - Forró Katalin szerk.: Duna. Az ember és a folyó (PMMI kiadványai - kiállítási katalógusok 27. Pest Megyei Múzeumok Igazgatósága, 2008)

43 család, bajor 4 család, sváb 2 család, salzburgi I család, karintiai I család, szász I család, „ex impeno" 4 család, cseh 23 család, morva 12 család, sziléziai 4 család, lengyel I család, „frank" 5 család, horvát 3 család, olasz I család, ismeretlen nemzetiségű 2 család volt. Az összeírás szerint a városban a családoknak mindössze 8,5%-a nem magyar nemzetiségű. Ez a szám aligha felel meg a valóságnak, különösen, ha meggondoljuk, a németek milyen súllyal szerepeltek a város életében. Az összeírás érdekessége, hogv a német családok magukat nem németként definiálták, hanem földrajzi hovatartozásuk szerint jelölték meg. Az összeírást elemző Petróczi Sándor azt a következtetést vonta le, hogy nagy valószínűséggel csak az első generációs telepes családok említették magukat nem magyaroknak, s nem nemzetiségi hovatartozásuk szerint határozták meg magukat, hanem aszerint, hogy honnan érkeztek. A városban élő másod-harmad generációs németek magukat már helybélinek, magyarnak tekintették a leimérés szerint. A vegyes nyelvterületről érkezők esetében a felmérés alapján még az sem határozható meg pontosan, milyen nemzetiséghez tartoztak, hiszen például a váci zsidók cseh, morva, sziléziai és szász területekről érkeztek. Annak ellenére, hogy jelentős volt a szláv betelepülés is, a 18. században önálló etnikumként csak a németek élveztek megkülönböztetett jogokat a városban. A német nemzetiségű váci polgárok részt vettek a város irányításában. A németeknek külön szenátora, kisbírója és tizedese volt. A l8. század folya-