Bárdosi József szerk.: feLugossy László: Dermedten (A PMMI kiadványai - Kiállítási katalógusok 25. Pest Megyei Múzeumok Igazgatósága, Szentendre, 2008)

azaz megállíthatatlanul terjednek szét, ahogy Lévi-Strauss leírta a mítoszok természetét. A csapongó asszociáció, az alkotói paranoia formákkal, stílusokkal nem foglalkozik, így érthető, hogy a nagy elődök tevékenysége nemigen hatott feLugossy tevékenységére. Hatás helyett inkább szellemi rokonságról, inspirációról beszélhetünk. Elsőként Joseph Beuys nevét említsük, a legtöbb impulzus mindenekfelett tőle származik, de kétségtelenül jelen van Dubuffet, Flahström és Penck hatása is. Dubuffet a színes-absztrakt foltokra felvitt hálószerű motívumaival már a 60-as években kialakította a végtelen „kompozícióit". Az expresszív ecsetírás nyers formáit kedveli feLugossy, mivel azok nemcsak a kép különféle rétegeit, hanem képeket és tárgyakat is nagy kohéziós erővel fogják össze. Azonban Penck - a tudatosan vállalt kortárs - áll a legközelebb hozzá. A 20. századi tárgyak fetisizálása, ritualizálása és a dekoratív felületértelmezés újfent csak Beuys, Penck és Flahström szellemi rokonságára utal. Olyan művei, mint a Finom című sorozat, a Talaj, Lelki inkvizíció l-ll. és az installációk jó része a klasszikus dada szellemiségével rokoníthatók. A dadaizmust feLugossy nem művészettörténeti oppozícióban - vagy is nem avantgárdként -, hanem a 70-80-as évek szellemében, tehát személyessé téve teljesíti ki. A kiteljesítés, az expanzió azonban nemcsak a klasszikus dadát, hanem az 50-es, 60-as évek neoavantgárdját is sikeresen átmenti a 80-as, 90-es évek kortársi kifejezésvilágába, amelyet feLugossy a mai napig töretlen lendülettel gyakorol. f/Az Új Hölgyfutárban [1990(1), „Sport" szám] megjelent írás változata)