Hidán Csaba – Szőllősy Gábor: Fegyver- és lószerszámgyűjtemény a tápiószelei Blaskovich Múzeumban (PMMI kiadványai - Kiállítási katalógusok 24. Pest Megyei Múzeumok Igazgatósága, Szentendre, 2008)

Szúró-és vágófegyverek - Kések, tőrök

29. Török kés XVIH-XIX. század Leltári szám: 67. 838. 1. A fegyver teljes hossza: 24,3 mm A penge hossza: 16 mm, szélessége: 35,5 mm A kés pengéje egyenes hátú, enyhén ívelt. A hegye felé az él felől az íwonalban fokozatosan hegyesedik. A penge lapos, sem merevítőbordája, sem pengevájata nincsen. A markolat anyaga csont. Formája egyenes, de a vége jatagánszerűen kiszélesedik, és az él felé visszahajlik. A markolatot vasszegecseléssel erősítették a nyéltüskéhez. Markolattövét ezüstabroncs fogja körül. Az abroncson három, egymással párhuzamos, cikcakkos, bekarcolt vonal fut körben. A csontmarkolatot rézszegek és köréjük bekalapált kör alakú rézveretek díszítik. Hasonló kést a Balkánon és a Kaukázusban is használtak. IRODALOM: George Cameron Stone: A glossary of the construction, decoration and use of arms and armour. New York. é. n. 112. o. 30. Bicska XIX. század Leltári szám: T. 69. 178. 1. A bicska teljes hossza: 175 mm nyitott állapotban A penge szélessége: 12 mm, vastagsága: 1,2 mm A markolat hossza: 90 mm A nyelébe dugható és szétnyitható pengéjű bicska a maga nemében egyedi. A markolatot barna színű fából készítették és kifaragták. Két végén peremes rézabroncs figyelhető meg. A penge két rézlemez között található, amely kihúzható a tokból. A kihúzás után egy tengely körüli elfordítással nyitható a bicska. Az így kinyitott pengét vissza lehet csúsztatni a markolatba és az rögzíti. A penge és az őt közrefogó rézlemezek vasnyúlványban végződnek egy elfordítható gyűrűvel. IRODALOM: Kalmár jános: Régi magyar fegyverek. Budapest, 1971. 124.